Hogy még mindig hogy felragyog Laci arca, ha megkérdezem, mit süssek neki az útra/reggelire, és kipattan a fejéből a muffin ötlete:) Szezontól függően az aktuális gyümölccsel. Hihetetlen, milyen hálás tud lenni:)

Hozzávalók 6-7 db mini muffinhoz:
6 dkg vaj
5 g vaníliás cukor (kb fél tasak)
5 dkg cukor
1 tojás
5 dkg tejszín
8 dkg liszt
fél ek. kakaópor
fél tk sütőpor
csipet szódabikarbóna
4-5 dkg étcsoki
1 őszibarack

1. A barackot meghámozzuk és kis kockákra vágjuk, a csokit apróra vágjuk, a vajat megolvasztjuk. A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A muffinsütőformát előkészítjük (ha szilikonos, akkor csak tepsire rakjuk, ha nem szilikonos, akkor kivajazzuk és megszórjuk kakaóporral).
2. Egy nagy tálban robotgéppel elkeverjük a vajat, cukrokat, tojásokat, tejszínt.
3. Egy másik tálba kimérjük és elkeverjük a lisztet, kakaóport, sütőport és szódabikarbónát.
4. A két tál tartalmát összeöntjük, elkeverjük, hozzáadjuk a csokikockákat és a barackkockákat, a muffinformákba kanalazzuk és kb 15-20 perc alatt készre sütjük (tűpróba).

Muffinállvány, muffinsütőformák és kapszlik a Gasztroshopban.

Az első vendégmunkás:), Zita pályaműve.

"Nem, az ufók (kivételesen) még mindig nem szálltak le, a konyhámban egyelőre csupán a beazonosíthatatlan objektumoknak tetsző pilóták köröznek meglehetősen alacsonyan…

Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, mostanság mindenütt heveny oreo láz dívik, de akkor is! Abba, összehasonlítási alap híján nem is igen mernék belecsapni. Ha mindenáron házi keksz, akkor már sokkal inkább pilóta. A pilóta, hiszen az egészen más. Teljesen…

Egy falatjában benne szunnyad az egész gyerekkorom, aminek sarokköveit nyugodtan kijelölhetnénk a „győri-vonalon”. Megmaradva a csokis perec, a vaníliás karika és persze a címszereplő szentháromságánál. A jeles triumvirátus meg is húzza azt a vonalat/kirajzolja azt a karikát, melybe nagyi révén időnként azért a zselés piskótatallér is bezavarhatott, szinténgyőri, no meg apu révén az olyan békebeli, szinténnosztalgikus retro finomságok, roppanós csemegék, mint a kimért csokis/kakaós parány szigorúan papírzacsiból, szigorúan reggeli gyanánt elfalatozva.

De maradjunk csak a pilótánál, probléma az van, bőven akad ezzel a kiváló klasszikussal is. A námbörván mindjárt: a kultikus keksz szabatos definíciója.

Emlékeztek még az oroginál, a régi papírdobozos pilótára? Zöldes szélű volt, melyen egy dédi hímezte terítőn ezüst (alpakka?) desszertes tálban kínálták magukat a gusztusos, azonnalbeleharapni kakaósipkás kekszek… Megeshet, valaki csak fényképen látott ilyet, ha ugyan. De szempontunkból mindez kevésbé érdekes. Figyelem, figyelem a lényeg, a csavar a farba most következik. A doboz szerint a pilóta ugyanis Nugátos töltésű omlós keksz.

Nugátos töltésű, figyelitek? És mit állít ma a Győri? Lényegesen kevesebbet. Pilóta = Kakaós krémmel töltött omlós keksz.

A Szamos cukrászda egyik mestercukrásza szerint - ha mindenáron szakértőnek, miért is ne hihetnénk éppen neki -, a nugát olyan delikát cukrászalapanyag, mely kivált, ha jó minőségű, képes kenterbe verni a legfinomabb csokoládét is.

Szóval, tehát kérdés az akad itt bőven. Hogy és mikor került a nugát helyére kakaó? Mennyire lehetett a zátkosban hochminőségű az a bizonyos kekszek közé rejtett nugátos krémecske, amit a jelen reklám szerint úgy kell előre kiharapni az omlós tésztakorongok közül? (És itt most hadd vitatkozzam egy picit kenyéradó gazdámmal, Puffinnal/Doctor Pepperrel is… Szerintem az omlós krémet előre kiharapni legalább akkora, olyan jellegű szentségtörés, mintha mindjárt, hanyatt-homlok a kakaóscsiga kakaós-porcukros közepének esünk neki. A nyamvadt, kakaót legföljebb hírből látott, jobb esetben ropogós szélére azok után kinek lenne gusztusa? Nekem nem igazán.)

További puffogás helyett, gondoltam egy merészet, és innen ered a címben szereplő turbó kifejezés is, márpedig az én pilótám, ha a Győri kft. kakaókrémet eszik is, beéri annyival, nugátos lesz, mert én nugátos pilótánál már csak nem adhatom alább.

Az ominózus házi nugát receptjére, mely egyébként nem máshonnan, a Nagy csokoládé könyvből származik Csokoládéimádók klubjában bukkantam rá, és mivel kezdő/középhaladó konyhatündér létemre sem tűnt kivitelezhetetlenül bonyolultnak az ügymenet, nosza, nekem sem hiányzott több.

A kekszreceptet meg némi részben kényszer szülte módosításokkal nemes egyszerűséggel elkölcsönöztem Puffintól és máris összeállt az ügyetlenkedésem folytán duplán vaníliássá (ennyit a hagyományokról, tradíciókról) avanzsált retro Pilóta.

Kellékek és mennyiségek egy szükségből ráadásul még mérsékelten reform, 3,5 darabos kísérleti adaghoz tehát:

Keksz:
4 dkg (nyírfa)cukor
4 dkg szobahőmérsékletű vaj
A garantált omlósság érdekében féldiónyi jóféle házi zsír
1 tojás helyett, mert hiánycikknek mutatkozott, 1 ek vízben elkevert fél ek őrölt lenmag (na ettől lett mérsékelten reform, használjunk csak bátran tojást, ha akad…)
vanília kivonat, vagy bourbon vanília magok (persze akkor jócskán túlszárnyaljuk gyári pilótáinkat… repülni ugyebár, hála az energiaitaloknak, manapság valóban nem nagy kunszt…)
csipet sütőpor
csipet szódabikarbóna
8 dkg liszt (updateseknek felesben master mix)
tej/tejszín/tejföl, amennyit felvesz

És a kakaós kekszhez pluszban egy jó evőkanál extrémen fekete, cukrozatlan kakaópor
(sznoboknak holland)

A nugátos krémhez (én most mandula helyett, győzött a lustaságom, őrölt diót használtam, az legalább elő volt darálva):

egy bő ek. őrült dió (de legalább annyira szédült legyen, mint a szakácsné)
ugyanennyi porcukor (porédesítő)
olvasztott csoki (updateseknek nem lézengő, cukormentes ritter)
(én most a takarékosság jegyében kakaóporból, vízből és nyírfacukorból készítettem „csokiszószt” és azt javítottam fel egy-két kocka valódi csokival)
tejszín, amennyivel az egész cucc kellően krémes lesz
2 dkg olvasztott vaj
egy jó bő fél ek-nyi sötét kakaópor
és egy bő ek (nyírfa)porcukor

Ügymenet: A keksz magáért beszél. A sütőporos, szódabikaros, csipet sóval is fűszerezett lisztben elmorzsoljuk a vajat, zsírt, hozzátesszük a tojást, a vanília kivonatot, majd tejjel, vagy opcionálisan a fenti összetevők egyikével lazítjuk a tésztát. Kétfelé vesszük, az egyikhez megy a kakaópor, én későn tettem bele, így nem kakaós, csupán enyhén zebrafoltos lett a tésztám, a fotón meg duplán vaníliás…

A tésztát hűtőbe száműzzük, legalább addig, míg el nem készítjük a nugát krémet. A diót, a cukrot összekeverjük, minthamarcipán, majd hozzátesszük az olvasztott csokit, hűtőbe tesszük. Közben az olvasztott vajat kikeverjük a cukorral és a kakaóval. Ezt a „csoki”krémet a nugáthoz adjuk, és néhány csepp tejszínnel lazítjuk, egészen addig adagolva a nemes lazítószert, míg ízlésüknek megfelelően kellemesen krémessé nem lesz. Hűtő.

A kekszalapot jó fél centi vastagra hengereljük, kávéspohárral kikarikázzuk. Nálam előmelegített sütőben 180 fokon 11 percig szaunáztak a csinos korongocskák. Bő tíz perc alatt ki is hűltek, majd azon sebtében összeragasztódtak, hála a házi nugátnak.

Felülre került volna a kakaós korong, ha ugye nem duplán vaníliás. Nálam elég gyakran előfordulnak ilyen konyhai balesetek, de a pilóta ízén ez nem, na jó, csak minimális mértékben ront, felismerhetőségén persze annál inkább...

(Habverővel és fakanállal tiltakoztam az oreo ellen, és a végén a nagy hazafiságban sikerült volna megalkotnom azt a bizonyos német, turbó kakaós szendvicskekszet, mely a rendszerváltás után hozzánk is rohamos sebességgel tört be újabbnál-újabb áldozatokat, függőket szedve, és ami egyébként a vallásos meggyőződésről - ha valakinek még mindig nem tiszta, h-val kezdődik és it-re végződik -, kapta a nevét?)

[Lehet, hogy készítés közben a Győri titkát is megfejtettem? A takarékosság mellett talán a konkurencia túlszárnyalásának vágya is ott munkált azon kísérletekben, miszerint nugát helyett maradjunk csak meg az egyszerű, de nagyszerű, „olcsó(bb)” kakaókrémnél???]

Összefoglalás: ínycsiklandó, omlós házi keksz, finom nugátos-kakaós krémmel töltve, de a hamisíthatatlan pilóta-feeling jegyében, azért lesz még mit dolgoznom… A reprodukciótól ez persze ne tántorítson el senkit! Pilóta vagy sem (azért van benne, van benne valami), két nass elfogyasztása után a maradékra így is igen nehezemre esett rácsukni a kekszes doboz fedelét. Értsd, határozottan ízlett!

Hozzávalók:
0,5 kg nyúlgerinc filé
kevés olívaolaj
20-30 dkg gomba
3-4 gerezd fokhagyma
10 dkg mozzarella
10-15 dkg reszelt gouda
10 dkg gruyere

1. Kevés olívaolajat hevítünk egy serpenyőben, rádobjuk a húscsíkokat és közepes lángon néhány perc alatt mindkét oldalukat megpirítjuk. Közben a gombát felszeleteljük, a fokhagymagerezdeket megpucoljuk, a sajtokat előkészítjük.
2. Ha a hús megpirult, kiszedjük egy jénai edénybe és félretesszük. Ráterítünk néhány szelet gruyere sajtot. A visszamaradt zsiradékon - ha tudjuk, fedő alatt - megpirítjuk a gombát és a fokhagymát, míg jó illatos lesz és a gomba megpuhul.
3. Ha ez is megvan, akkor a serpenyő tartalmát átöntjük a jénaiba, rá a húsokra és a sajtra, majd rátépkedjük a mozzarellát, goudát reszelünk a tetejére és 200 fokon sütjük 30-40 percig.

Tepsiben sült krumplival ettük.

További nyúlhúsos receptek:
www.gasztrabbit.blogspot.com

Ilyen címmel, meg úgy egyébként is, Updike simán alkalmazhatna társszerzőnek.. Nyúlszériában erős vagyok idén nyáron. Májkrém szinte minden formában jöhet, nem volt kérdés, hogy nyúlmájból is.

Hozzávalók:
40 dkg nyúlmáj
1 fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
kevés olívaolaj
só, bors
2 kk mustár
2-3 ek tejszín

1. A májat megtisztítjuk, megmossuk, kisebb darabokra vágjuk és félretesszük. Apróra vágjuk a hagymát és a fokhagymát. Egy serpenyőben olívaolajat hevítünk, rádobjuk a hagymát és üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a májat és a fokhagymát és sütjük 10-12 percig. Vigyázni kell, hogy a máj ne keményedjen meg. Ha kész, levesszük a tűzről és megvárjuk, míg teljesen kihűl.
3. Botmixerrel pürésítjük a hagymás májat, közben hozzáadjuk a mustárt, a tejszínt, vadul kóstolgatunk, szükség szerint sózzuk, borsozzuk, vagy egyéb fűszerekkel bolondítjuk.

További nyúlhúsos receptek:
www.gasztrabbit.blogspot.com

8-10 embernek adhatnék munkát és adok is. Elmondom, miért. Nem lesz időm mostanában írni, mert nyaralni szeretnék, de jó lenne, ha a blogom azalatt is frissülne. Nem kell sokat tenni, csak írni valami jót, ami passzol a bloghoz.

Milyen feltételek vannak?

• Nem használsz közhelyeket, mert azokat kegyetlenül ki fogom húzni a szövegből, Te lehet, hogy kikéred magadnak, hogy én miért húzom ki és akkor máris kész a sértődés, azt meg ki akarja. Szóval ha a tihanyi éttermekről írnál valami rém vicceset, akkor nem írod le, hogy “nekem a Balaton a Riviéra”, vagy ha a lecsófajtákról írsz, akkor nem írsz olyanokat, hogy “mindenki másképp csinálja”, vagy “ahány ház, annyi szokás”. Hogy miért? Mert tudsz Te ennél eredetibben is fogalmazni, és mert én nem szeretem ezeket és mert kivételesen én vagyok a főnök. És pöffeszkedek is a szerepemben, haha.

• Ha receptet küldesz, akkor is írsz valami frappáns/vicces bevezetőt hozzá, hogy ne csak pucin szerepeljen a recept, és azért is, hogy kompenzáld az én tőmondatos bevezetőimet, amiket mostanában produkálni bírok. Meg különben is, neked csak ezt az 1-2 posztot kell megírnod, biztos tudsz nagyon jót írni!!

• Ha receptet küldesz, akkor lehetőleg ne legyenek benne mesterséges cuccok - pl. vegeta, ízfokozók, pudingpor, stb, stb. Nem mintha nálam nem fordulnának elő évente kb. egyszer, de jobb, ha nincsenek ilyenek.

• Ha receptet küldesz, lehetőleg küldj fényképet is. Na nem magadról, hanem a kész produktumról. És nem ám letöltött képet, hanem sajátot, érted, ugye? Akár küldesz, akár nem küldesz, várhatóan egyszer majd meg fogom csinálni én is a receptedet és én is lefotózom és majd hozzáfűzöm a poszthoz azt is. Persze a Tied is ottmarad, no para!

• Nem gondolod a végén azt, hogy mostantól Tied a blogom:) Ha jól írsz, istenbizony írhatsz majd még, sőt, lehet, hogy könyörögni fogok Neked, hogy írj még nekem légyszi-légyszi, és akkor majd Te fogsz pöffeszkedni, hogy nem úgy van az, de ezt majd együtt meglátjuk, okés?

Kiket várok?
Bárkit, aki elég jól ismeri a blogot ahhoz, hogy tudja, nagyjából milyen írás passzolna a puffinra. Szóval ha a szójacsíráról írnál hosszas értekezést, akkor nem biztos, hogy jól ismersz, de azért very rugalmas vagyok, ne aggódj.

Nőket, férfiakat, fiatalokat, időseket, kiskorúakat, gyerekeket - igen, gyerekmunkát is alkalmazok, pfuj:).

Blog nélkülieket és bloggereket is simán. Gasztrobloggereket is, naná. Pl. simán el tudom képzelni, hogy valaki nem szívesen komolytalankodik a saját blogján, de úgy érzi, lenne valami lazább szösszenete, ami itt elfér. Álnéven is simán lehet, hogyne már!

Milyen írásokat szeretnék?
Nincs kikötés. Lehet recept, lehet valami gasztro-vonatkozású sztori, étteremteszt, útibeszámoló, vagy akármi, aminek van valami kötődése a témához. Fontosabb a hangulat és a stílus. Ha nem vagy annyira a szavak embere, akkor egy kicsit nehezebb a helyzet, de nem baj, akkor írj valami nagyon érdekeset.

Mit kapsz érte cserébe?

• 15 perc minihírnevet, már amennyit a Puffin biztosítani tud.
• Valami meglepit, amit a nyaralásról fogok hozni Neked oder valami finom sütit tőlem, de igény szerint lehet az a valami kelkáposztafőzelék is, te tudod. De még az is lehet, hogy a “fizetség” az lesz, hogy szervezünk a szerzőtársaknak egy vacsorát szerény hajlékunkban. Asszem, azért Te is érzed, hogy nem ez a lényeg.

Nem álltam rá a könnyű drogokra, csak épp egy kis máktúladagolásban szenved a háztartás. Anyukám akárhányszor erre jár, mindig hoz mákot és diót, és kb. ugyanígy van az anyósom is. Ezzel csak annyi a gond, hogy minden süti legfőbb fogyasztója nem különösebben szereti a mákot.. magamnak meg nem sütök egy egész tortát, mert minek. Így tehát a mák marad azokra az időkre, amikor vendégek jönnek, akik jóízűen megeszik a mákos kajákat is. Mint tették ezt most is a kispajtások. Az eredeti recept Macitól származik.

Hozzávalók 26 cm-es tortaformához:
Az alaphoz:
20 dkg vaj
15 dkg cukor
4 tojás
20 dkg liszt
1 tk sütőpor
fél kg szilva

A mákos morzsához:
5 dkg vaj
10 dkg cukor
5 dkg darált mák
5 dkg liszt
fél citrom reszelt héja

5 dkg szeletelt mandula (elhagyható)

1. Előkészítünk egy 26 cm átmérőjű tortaformát. Ha nem szilikonos, akkor sütőpapírral kibéleljük. A szilvákat megmossuk és felnegyedeljük őket, a magot nyilván eldobjuk.
2. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és a tojásokat és habosra keverjük. Jöhet hozzá a liszt és a sütőpor, így együtt simára keverjük és átöntjük a tortaformára. A tetején egyenletesen elosztjuk a szilvanegyedeket és kicsit bele is nyomkodjuk a tésztába. Előmelegítjük a sütőt 160 fokra.
3. Elkészítjük a mákos morzsát: A vajat megolvasztjuk, hozzákeverünk minden egyebet és ezt a morzsás cuccot rászórjuk a szilvás alaptészta tetejére. Ha szeretjük és van otthon, akkor megszórjuk 5 dkg mandulával is, de ha nincs, akkor sincs katasztrófa.
4. Sütőbe toljuk és kb 30-40 percig sütjük. Tűpróbával teszteljük.

Minden jel arra mutat, hogy van még talonban egyszerű és nyulas recept. Hát ez is az. Ennél már nehéz lenne egyszerűbbet.

Hozzávalók:
50 dkg nyúlmáj
2 kisebb fej vöröshagyma
2 ek olaj
2-3 ek mustár

1. A májat alaposan megmossuk és felvagdossuk kisebb darabokra, összekeverjük a mustárral és félretesszük
2. A hagymát félkarikákra vágjuk és az olajon egy serpenyőben üvegesre dinszteljük. Ha már üveges, hozzáadjuk a májat és közepes lángon, kevergetve kb 10 percig sütjük, vigyázva, hogy ne keményedjen meg a máj, de átsüljön. A végén adhatunk hozzá kevéske majorannát, de el is hagyhatjuk.

Krumplipürével ettük.

További nyúlhúsos receptek:
www.gasztrabbit.blogspot.com

Ha a gyros nem lenne, ki kellene találni. Annyira jó az egyszerűség/finomság rátája, hogy klónozni kellene a megoldást. Nyilván nyúlból is ki kellett próbálnom. Mondanom sem kell, működött így is:)

Hozzávalók:
0,5 kg nyúlgerinc filé
görög fűszerkeverék
kevés olívaolaj

1. A húst kis kockákra vágjuk, serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, majd beletesszük a húskockákat és addig sütjük - néha kevergetve - míg teljesen kifehéredik a hús.
2. Ha kifehéredett, alaposan megszórjuk görög fűszerkeverékkel és további 8-10 percig pirítjuk a fűszeres húst.

Krumplival és vagy salátával tálaljuk.

További nyúlhúsos receptek:
www.gasztrabbit.blogspot.com

Ez egy ilyen bejgli-szerű téma, csak jobb. Szerintem. Biankánál találtam, onnan jött az ötlet. Elég jó anyag. Főleg, ha nyáron tél van, vagy mi. És egyébként bizonyos országokban a masszív máktartalom miatt belépő drogként is megállná a helyét. Mi meg csak simán esszük reggelire. eheh, ilyenek ezek a magyarok:)

Hozzávalók:
A tésztához:
50 dkg liszt (+ 3-5 dkg még a végén, ha túlságosan ragad a tészta)
4 dkg élesztő
3,5 dl tej
2 ek olaj
5 dkg cukor
csipet só

A töltelékhez:
15 dkg darált mák
10 dkg cukor
2 dkg vaníliás cukor (házi, vagy ha az nincs, 2 tasak bolti)
1 citrom reszelt héja

+ 5 dkg vaj
+ 1 tojássárgája

1. Előkészítünk egy tepsit és sütőpapírral béleljük ki.
2. A tejet kicsit megmelegítjük, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadunk 1 kk cukrot és 2 ek lisztet és hagyjuk felfutni.
3. A tészta többi hozzávalóját kimérjük, majd a felfutott élesztőt is hozzáadjuk és gyúrjuk, gyúrjuk, míg össze nem áll a tészta. Ha kell, adunk még hozzá pár evőkanál lisztet, hogy ne legyen ragacsos (nekem még 4-5 dkg-ot felvett).
4. A töltelékhez a mákot elkeverjük a cukrokkal és a reszelt citromhéjjal. Az 5 dkg vajat megolvasztjuk.
5. Lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk kb 30x40-es-re a tésztát. Megkenjük az olvasztott vaj felével, egyenletesen eloszlatjuk rajta a tölteléket, aztán ráöntjük a maradék olvasztott vajat.
6. A hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük, a rúdból kört formázunk, hogy a végén összeérjen, ott kicsit össze is nyomkodjuk, és ügyesen áthelyezzük a tepsire. Fogunk egy éles kést és 1-2 cm-enként bevagdossuk, de vigyázva, hogy csak kb félig vágjuk be, ne vágjuk el teljesen. Meleg helyen hagyjuk kelni minimum 30 percig.
7. Ha szépen megkelt, lekenjük pár csepp vízzel hígított tojássárgájával és 180 fokos sütőben kb 25-30 percig sütjük.