Nem kiemelkedő, de jó. Vagy kiemelkedően jó. Vagy nem jó, de kiemelkedő. Lehet tippelni, hogy milyen ez a lepény. Én a bepötyögésben elfáradtam, úgyhogy nincs duma, csak recept.

Leveles tészta
A szószhoz:
3 kisebb kaliforniai paprika
2 ek olívaolaj
2 gerezd fokhagyma szétnyomva
fél kk szárított oregáno
400 g darabolt (chopped) paradicsom
1 ek vörösborecet

A feltéthez:
100 ml olívaolaj
1 nagyobb padlizsán felszeletelve
1 ek szárított bazsalikom
3-4 db paradicsom felszeletelve
1 marék friss bazsalikom
20-25 db fekete olívabogyó
100 g mozzarella
50 g gouda sajt


1. A leveles tésztát kiolvasztjuk és előkészítünk egy nagy tepsit
2. A paprikákat félbevágjuk, a magokat eltávolítjuk, és felkockázzuk. Az olívaolajat felhevítjük, rádobjuk a paprikát, a fokhagymát és az oregánót és 5-8 percig pirítjuk, vagy addig, míg a paprika el nem kezd puhulni. Ha már puhul, hozzáadjuk a paradicsomot és a vörösborecetet és fedő nélkül 10-15 percig főzzük együtt, kevergessük néha, a végén pedig sózzuk, borsozzuk, aztán hagyjuk kihűlni.
3. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy tepsire kevés olívaolajat locsolunk, ráhelyezzük a padlizsánszeleteket, ráöntjük a maradék olívaolajt, megszórjuk sóval, borssal és szárított bazsalikommal. 20-25 percig sütjük, míg a padlizsánszeletek pirulni nem kezdenek. Ha kész, a szeleteket kisebb kockákra vágjuk.
4. Közben kinyújtjuk a levelestésztát, jó nagy kört formázunk belőle, a peremét felhajtjuk - én állítható méretű tortaformát használtam. Rákenjük a paprikás-paradicsomos szószt, rátesszük a padlizsánt, a paradicsomszeleteket, az olívabogyókat, sózzuk, borsozzuk, bazsalikommal szórjuk meg. Majd a legvégén rászaggatjuk a mozzarellát és a reszelt goudát és 25-30 percig sütjük. Az a jó, ha a sajt és a leveles tészta széle is kezd pirulni.

Forrás: Good Food

A második fordulóról még be sem számoltam, pedig már két hónap is eltelt, most meg már itt a harmadik. JAMVILD goes to Karcag. A menü:

A múltkor már mutattam a második szülinapi tortát, amit magamnak sütöttem, vagyis pontosabban akkor sütöttem, amikor a szüleim köszöntöttek. Aztán volt egy tortám, amit még akkor sütöttem, amikor Laci szülei köszöntöttek, és ez meg az, amit csak magunknak kettőnknek csináltam, konkrétan a szülinapomon. És még nincs vége az ünneplésnek...:) (a kép ismét az esti kapkodós-vakus típusba sorolható, sorry)

Brownie alap:
200 g étcsoki
200 g vaj
250 g cukor
3 tojás
110g liszt

+ még egyszer ugyanennek a negyede
50 g étcsoki
50 g vaj
60 g cukor
1 tojás
35 g liszt

2 banán

2 dl tejszín
50 g porcukor
20-30 dkg málna


Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
1. A csokig megolvasztjuk és félretesszük. A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat, és végül a lisztet, és jól kikeverjük, végül hozzáadjuk a csokit és ha simára kevertük, egy 23 cm átmérőjű kerek tortaformába öntjük és sütjük kb 30 percig. Ha kész, kivesszük a sütőből és hűlni hagyjuk. Közben elkészítjük ugyanennek az egynegyedét és egy másik tortaformában, vagy akár tepsin elterítjük a masszát, hogy kb ugyanakkora köralakot kapjunk és ezt is sütjük. De ezt csak úgy 15-20 percig. Ha kész, ezt is hűlni hagyjuk.
4. Elkészítjük a málnahabot. A tejszínt kemény habbá verjük, a málnát leturmixoljuk és a porcukorral együtt a tejszínhez keverjük.
5. Ha a süti teljesen kihűlt, banánszeleteket helyezünk az alsó, vastag lapra. Jó sűrűn, hogy beterítse az egész lapot. Aztán bőven kanalazunk rá málnahabot, ezt szépen elegyengetjük, majd rátesszük a vékonyabb lapot, megigazítjuk a krémet és már majdnem kész is vagyunk.
Itt dönthetünk, hogy bevonjuk e a tetejét csokival, vagy nem. Ha bevonjuk, akkor étcsokit olvasztunk kicsi lábasban kicsi lángon, pár csepp olajat keverünk hozzá és ezzel bekenjük a felsőlapot és gyorsan hűtőbe tesszük, hogy rádermedjen. Ha nem akarunk rá csokit, akkor ezt nyilván kihagyjuk és jöhetnek egyből a díszítések. Én a maradék málnahabból nyomtam rá csigákat habzsákkal, de természetesen bármi mást is lehet. Tejszínhabot málnadarabokkal, vagy akármit.

Hát így volt ez az első torta.

Kikacsintás a szezonális ételek szorítójából és bár lehet, hogy sokan ráncoljátok most a homlokotokat, magatok elé mormolva, hogy "hát ez nem normális, hát a narancsleves az karácsonyi étel", el kell mondanom a magam védelmében, hogy nálunk a narancskrémleves nem része a karácsonyi menünek. Sőt, tovább megyek. Képzeljétek, mi télen meleget eszünk. Még borkrémlevest sem, és narancsos levest sem. Van ilyen, úgyhogy nekem ér júniusban narancslevest készíteni. Jól tud esni a hőségben, higgyétek el, klassz kis hűsítő. Ja, és hogy mivel ettük, mi az a barna keksz? Hát elmondanám, hogy a legutóbbi macaronprojekt eredménye. A macaron nem sikerült, nincsen neki talpa, így viszont kakaós amarettiként tökéletesen funkcionál. Azt beledobjuk a narancslevesbe, megpuhul és mindenki happy. 

csipet fahéj

Na, hát itt van a nyár, ha?? Izzadunk, mint a "legősibb mesterséget gyakorlók" a templomban:) ahogy szoktuk mondani..eheheh. Mi jöhet jól? Egyrészt jól jöhet egy príma limóka, bazsalikomlevelekkel megszórva tökéletes. Aztán jól jöhet egy hideg gyümölcsleves. Jól jöhet, ha a hétvégét a Balatonnál töltöd/vagy eleve itt laksz:) már csak a víznek kellene kicsit melegednie, mert attól hogy ott a víz, de mi a parton vagyunk, attól még nem fogunk lehűlni. Aztán jól jöhet egy hideg fröccs, bacardi cola, vagy akár hűvöskés rosé. És jól jöhet egy fagyi. Tavaly a straciatella volt a favorit, idén a puncs. Egyszerű lelkem nem kombinál nagyon, ha ez a kettő van, akkor kérek fagyit, ha nincs, nem kérek fagyit. Na és mindezek mellé még itt a foci vb is, ami csak jó lehet! Már ha nem a tegnapi nyitókoncertet narrálók fogják közvetítetni. Most komolyan, csak nekem tűnt fel, vagy más is érzékelte, hogy néha olyan volt, mintha a wikipedia vonatkozó szócikkeit olvasták volna fel... Mi a DJ? A DJ egy olyan ember, aki blablbabla. Ki Nelson Mandela? Nelson Mandela blablabla, Ki Juanes? Juanes blablabla... Ja, és mindezt úgy, hogy még véletlenül se halljuk a zeneszámok első fél percét... Azért asszem megint jó móka lesz. Beckhamet meg nézegetjük fotókon:)

Kakaós süteménylapok:

113 g olvasztott vaj
210 g cukor
1 tojás
1 kk vaníliakivonat
300 g natúr joghurt
280 g liszt
46 g kakaópor
1 kk szódabikarbóna

Töltelék (tetszőlegesen változtatható):

vaníliafagylalt
eperfagylalt
olvasztott étcsokoládé
eperlekvár


Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és előkészítünk egy muffinsütőt, amit – ha nem szilikonos – kivajazunk, és kakaóporral megszórunk (liszt helyett). A vajat megolvasztjuk és elkeverjük a cukorral, tojással, joghurttal és vaníliával. Hozzáadjuk a száraz hozzávalókat (lisztet, kakaóport, szódabikarbónát) és alaposan összekeverjük. A masszát a muffinformába kanalazzuk – de csak kicsi halmokat, 1-1,5 evőkanálnyi jusson egy mélyedésbe. 10-12 percig sütjük, majd hűlni hagyjuk. Ha teljesen kihűlt, összeállítjuk a fagyiburgert. Tányérra helyezünk egy kakaós alapot, talppal lefele. Rákanalazunk 1-2 gombóc fagylaltot, közé rakhatunk eperlekvárt, olvasztott csokit, tejszínhabot, vagy bármit, amit csak szeretnénk, majd a tetejére ráhelyezünk egy másik kakaós sütit és kész is a fagyiburger.

Kis kedvenceim, vagy ha úgy tetszik, quiche kedvenceim:) hahaha:) Ezt még a hétvégén sütöttem, meg ezt is itt, így - bár a kéksajt némileg megosztja a társadalmat és a családot, - végül mindenki teli bendővel állt fel az asztaltól. Asszem. Vagy lehet, hogy sunyiban éjszaka mindenki a mekiben dőzsölt és csak azért laktak jól?:):) Na neeem, tényleg, Apukámnak és Lacinak nagyon ízlett. Anyukám inkább a "lecsós" quichet szerette. Na meg az édességeket - ott nem volt árokásás, tolta mindenki jóízűen mindegyiket.

A sós omlós tésztához:
300g liszt
100 g vaj
1 kk só
100 ml hideg víz

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk és minimum félórára hűtőbe tesszük.

2 szál póréhagyma
2 ek olívaolaj
25 dkg zöldborsó
10 dkg kéksajt (gorgonzola mondjuk)
2 tojás
1,2 dl tej
só, bors

00. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
1. A póréhagymát apróra vágjuk és az olajon üvegesre pirítjuk, aztán hozzáadjuk a borsót és néha kevergetve pároljuk, közben sózzuk, borsozzuk. Közben kimérjük a tejet és elkeverünk benne 2 tojást (nekem volt egy maradék fél valamilyen másik projektből, ezért azt is hozzáadtam)
2. Elővesszük a hűtőből a tésztát, kinyújtjuk és elegyengetjük egy pitesütő formában (gyümölcstortaforma, vagy sima tortaforma is kiváló). Jó alaposan megszúrkáljuk villával és betesszük a sütőbe kb 12-15 percre. Az a jó, ha a tészta sütés közben nem púposodik fel.
3. Ha letelt a sütési idő, akkor a tésztára kanalazzuk a hagymás borsót és rámorzsoljuk a kéksajtot, ráborítjuk a tojásos tejet és visszatoljuk a sütőbe, ahol kb. 40 percig sütjük.

Kaptam egy egészen frankó süteményes könyvet, Mary Berry: Baking bible című darabját, amit kb nekem találtak ki. Tele van sütikkel és hát iszonyú jó, szóval elég jól jártam. Innen választottam a kettes számú szülinapi tortámat, ami osztatlan sikert aratott, kár, hogy csak estére lett kész, és már csak ilyen suta vakus képet tudtam lőni. Azért az íz az úr, az pedig tökéletes volt.

Hozzávalók:
3 tojás
100 g cukor
70 g liszt
5 g sütőpor
50 g durvára vágott dió

300 ml tejszín kemény habbá verve
450 g eper

Elkészítés:
1. Előmelegítjük a sütőt 170 fokra. Sütőpapírral kibélelünk egy 20 cm átmérőjű sütőformát.
2. A tojásokat és a cukrot egy tálba mérjük és elektromos habverővel jó sokáig verjük, szinte kemény habbá.
3. Hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük, majd a végén óvatosan belekeverjük a diót is. A formába öntjük a masszát és 40-45 percig sütjük/vagy amíg jól megemelkedik. Ha kész, hagyjuk a formában és sütőben pár percig, ott hagyjuk lehűlni.
4. Ha kihűlt teljesen, kivesszük a formából és vízszintesen három részre vágjuk. Minden emeletre rakunk jó sok epret, és rá krémet, majd a tetejét is eperrel díszítjük.

Tapasztalatok:
A recept klassz, minden működik. Ez tulajdonképpen egy piskóta, nekem a 40 perc rengeteg volt, 30 is bőven elég. Cserébe viszont nem bírtam három lapra vágni, csak kettőre sikerült, de így is teljesen jó volt. Annyit trükköztem, hogy a tejszínbe belereszeltem egy citrom héját. Hát nem rontotta el.

Az egyes számú szülinapi tortám is hamarosan érkezik.

Hogy hogyan is kezdődött a Provence-rajongás? A pontos részletekre már nem emlékszem, de van néhány fix pont, ami egyértelműen befolyásolta az orientációmat, és biztonsággal kijelenthető, hogy hatással volt arra, hogy ma nem a Novoszibirszk.hu honlapot indítom útjára. Tehát, lássuk: az biztos, hogy Apukám járt már két-három alkalommal Marseille-ben,a 2000-res évek elején, ezt fixnek tekinthetjük. Aztán még az is biztos, hogy az egyetemi évek alatt, mikor csak úgy faltam a könyveket, akkor kezdte kiadni az Ulpius-ház kiadó a Peter Mayle könyveket, amiből az elsőt 2002-3 körül olvashattam. Ez is fix. Pár láncszem ugyan hiányzik, de az is fix, hogy 2004-re már kellően rá voltam pörögve a témára és amilyen mázlista vagyok, 2004 júliusában úgy jött ki a lépés, hogy Apa Marseille-be utazott pár napra, és mivel én meg akkor éppen Brüsszelben laktam, szinte evidens volt, hogy csatlakozok hozzá, elvégre egy térképen is jól látható, hogy Brüsszel és Marseille szinte szomszédos városok (Irónia, távozz tőlem!!:)

Szóval, Brüsszelből érkeztem, életemben először utaztam TGV-vel, amiről kb egészen addig azt hittem, hogy valami hiperszuper csodajárgány lesz, és persze nem volt az, de mindenesetre elég gyorsan elvitt a célállomásra. Lelkes kis pubiként még a vonaton is Peter Mayle-t olvastam, és hogy abba mélyedtem úgy el, vagy pusztán balfék voltam, fél lábbal már leszálltam Lyonban, mikor hálistennek még idejében konstatáltam, hogy ez itt még nem az az állomás, ahol nekem le kellene szállnom... Így végül boldog reunion volt Apával Marseille-ben, majd zötyögtünk is a szállásra és elkezdődött a mini weekend. Akkoriban még kezdetleges kis digitális gépem volt, összvissz kb 40 képet készítettem, de kép nélkül is tudom, hogy meghatározó élmény volt. A régi kikötő (Vieux Port) mellett laktunk, ahol iszonyú nagy élet volt, rengeteg étterem, jobbnál jobb illatokkal - nem mintha akkor lett volna akár egy szikrányi érdeklődés bennem a gasztronómia iránt:) -  na és persze a kikötő és a tenger. Egyik nap kihajóztunk If várába, de úgy megdobált a kis hajó, hogy Apával csak úgy pislogtunk leszálláskor, és nem tértünk magunkhoz a döbbenettől, hogy ilyen kicsi távon így meg tudja rángatni a víz a hajót... Miután ott kicsit magunkhoz tértünk, jól körbejártuk a szigetet, és hát azt hiszem, akkor babonázott meg először és végérvényesen az a kék víz. Hihetetlenül szép volt, szerintem olyan nincs is máshol. Na persze nem véletlen, hogy cote d'azur a neve a partszakasznak, én is tudom, de azért más azt elképzelni, meg más látni. Fantasztikusan szép! Más kérdés, hogy a nagy gyönyörködésben, kint a Földközi tengeren július elején, 40 fokban keményen leégtem, de ez benne van a pakliban. Marseille-ben is róttuk a köröket, voltunk másik kikötőben, felmentünk a híres Notre Dame de la Garde-hoz, és kimentünk a város végében lévő szabadstrandra is, de mivel mindössze 4 éjszakát töltöttem ott, próbáltuk úgy megtervezni a programot, hogy minél többet lássunk. Így az egyik napot arra szántuk, hogy elmenjünk Cannes-ba. Oda is TGV-vel mentünk, és hát a vonatból is szinte végig látszik a tenger - ami persze ott sem csúnya.. Ahogy Cannes sem. Sőt, kifejezetten szép:) Van egy hatalmas kikötője, tele luxusjachtokkal. Akkor láttam először ilyen közelről, saját szememmel ennyire fényűző jachtokat, nem győztünk álmélkodni, hogy milyen marha jó lehet, ha megengedheted ezt magadnak.. A tengerbe is belementünk, természetesen levonultam a vörösszőnyeges lépcsőn, megnéztük a járdába nyomott tenyereket, no meg persze - szigorúan kívülről - a Carlton Intercontinentalt és korzóztunk egy jót a partmenti sétányon, a Croisette-en. Utolsó napunkon jött el aztán az a pont, amikortól végérvényesen hardcore Provence-rajongó lettem: a kirándulás Aix-en-Provence-ba. Marseille-től nincs messze, busszal mentünk át, emlékszem, hogy az út is nagyon szép volt, tipikus mediterrán környezet, cédrusok lépten-nyomon és hát aztán maga a város. Mind a mai napig az egyik kedvenc városom. De erről majd máskor. Végeredményben príma kezdés volt, hogy újabb közhellyel éljek, "this was a beginning of a beautiful friendship".

Ezzel zárnám a hetet és üzenem a kétkedőknek, hogy húst is eszünk:) nem csak édességet édességgel:):) Pedig már majdnem megvettem a lányt "kilóra" a szezonális vénám megvillantásával, erre feltette megint a nagy kérdést, hogy "akkor nem sok húst esztek mostanában, ugye?", mire én mély önértékelési válságba süllyedve végigpörgettem az elmúlt napok-hetek termését és megállapítottam, hogy ez így ebben a formában nem igaz. Úgyhogy villantok is egy húsosat. Remélem, lenyugszanak a kedélyek:):):) Én meg holnap megváltoztatom a nevem Doctor Iróniára:)

Hozzávalók:
60 dkg csirkemell
1 db padlizsán
1 db cukkini
1 db zöldpaprika
1 db, színes kaliforniai paprika
2 paradicsom
1 lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek. olaj
2-3 dl száraz fehérbor
2 dl víz
1-1 kk. aprított bazsalikom, kakukkfű, rozmaring
fél kg újkrumpli
1 csapott tk. só
bors

A padlizsánt megmossuk, 1 cm vastag szeletekre vágjuk, besózzuk, kis vizet öntünk rá és állni hagyjuk kb 20 percig. Az újkrumplit jól megsúroljuk, és héjastúl forrásban lévő vízbe tesszük 10-13 percre. Ha beleszúrjuk a végén a villát, már ne legyen kemény, az a jó. Ha megvan, leöntjük a vizet róla és félretesszük.
Ezalatt minden más zöldséget is megmosunk, és felkockázunk, a fokhagymát vékony lapokra vágjuk, a csirkét pedig szintén felkockázzuk.
Olajat hevítünk 1, de inkább 2 serpenyőben - nem sokat, csak kevéskét, aztán rádobjuk a csirkét és fehéredésig pirítjuk mindkét oldalukat. Ha ez megvan, és tényleg kifehéredett a hús, hozzáadjuk az összes többi dolgot, zöldségeket, fűszereket, bort és vizet és kb 15 percig főzzük - ha van fedőnk, vagy alufóliánk, akkor le is takarhatjuk egy időre. De azért figyelni kell.
Az utolsó 5 percre hozzáadjuk a négybe vágott újrumplidarabokat és így együtt zárjuk a főzést, kéz a kézben, a csí energiák birtokában. Na viccen kívül tényleg kész is lesz hamar.

A recept Piszkétől származik, bár én a pronyóbb serpenyős megoldást választottam. Cserébe viszont nem foglalja a helyet az a kütyü.):)

Igaziból nem is, mert nincs benne mogyoró, de úgy néz ki, mint a nutella, nem? Úgy lett ez, hogy kevéske eperből lekvárt kezdtem főzni, de csak egészen pöti adagot, nem is befőzős, hanem sima cukorral, és ahogy rotyogott a cucc, eszembe jutott, hogy hoppá, én nem is szeretem az eperlekvárt... hehehehe:) de akkor már rotyogott, vissza nem tudtam csinálni az epret, cserébe viszont belekevertem jó sok csokit és így egészen príma kis kence lett. Aztán sütöttem hozzá egy frankó kalácsot és végül megveregettem a vállam, hogy milyen fain kis reggelit kreáltam.

Hozzávalók:
210 g eper
100 g cukor
1 kk vaníliakivonat (aroma)
15 dkg étcsoki

Az epret megtisztítjuk és felkockázzuk és egy lábasba tesszük. Közepes lángon összefőzzük, sűrűn kevergetve. Egy idő után hozzáadjuk a cukrot, az jól elolvad benne, jöhet a vaníliakivonat és mikor mindez kezd jól sűrűsödni, és az eper már egyáltalán nincs darabokban, akkor hozzákeverjük a darabokra tört csokit. Ez gyorsan elolvad benne és már kész is vagyunk. Megvárjuk míg kihűl, aztán lehet is kenni a kalácsra.