Végre! A kezdet kezdetén szerettem volna már feltenni ezt a videót, de soha nem volt meg, már mindenféle videoszerkesztő programokkal is próbálkoztam, hogy kivágjam ezt a részt a filmből, de mindeddig sikertelenül keresgéltem, próbálkoztam. Erre ma, mikor gyanútlanul nézelődtem a YouTube-on, végre megtaláltam a szinkronizált verziót, pont azt a részt, ami névadómként szolgált anno. Hát innen:) Alap!

Pacito rulez!:)



És hogy mi is az igazság, 0:40-től látható... az eleje ugyanaz, az első video Pacito miatt volt fontos:)






De hagymásbab nem akartam lenni!:):)

Ha Gourmandula nem személyesen kér meg a hűtő bemutatásra, valószínűleg szépen csendben végignéztem volna a pajtások hűtőit, de én magam inkább ezúttal kimaradtam volna a körből, mivel azonban ilyen kedvesen kért, beadom a derekam, íme én.

Van ez a geg, hogy
- Tudod mit szeretek Benned?
- Mit?
- Semmit!:):)

Hát kb. ennyit tudok én is mondani, hogy tudod mit mutat meg rólam a hűtőm? Semmit! Legalábbis ez a snapshot, ez most semmit... A lehető legalkalmatlanabb héten sikerült lefotózni, de nincs takargatnivalóm, ez most ilyen és kész. Egyszerű oka van, szombat reggel elpályázunk 10 napra, így most leginkább a készletek pusztítására törekszünk.. De legalább úgy tűnik, mintha Monica Geller-i rendszeretet jellemezne, pedig ez azért erős túlzás lenne:) Namármost, nem kívánok mentegetőzni semmiért. Ez van, ilyenek vagyunk! Nem is állítottam soha mást, így azt hiszem, felesleges lenne bármiért elnézést kérnem:)

Tehát.
Ketten vagyunk, egy hűtőnk van, semmi extra, van egy mélyhűtő egység 3 fiókkal.

Képen látható:
Felső polc:

Imádom a stracciatellát és egyre inkább azt hiszem, hogy ő is engem. Elfogad úgy, ahogy vagyok. "Just as you are:):)" You know.. Hogy már ne is mondjam, kitől van ez az idézet:)

Az egyik leghűségesebb társam:) Nem kell rajta gondolkodni, nem lesz savanykásabb, mint várnám, mint esetleg egy citromfagyi vagy egy mangó lasszi, nem kell rajta tanakodni, hogy jól fog e az adott pillanatban esni. Erre egyszerűen nincs szükség. A stracciatella kiegyensúlyozott, a stracciatella megbízható. Olyan még nem volt, hogy rossz lett volna.

Csoda hát, hogy mostanában állandóan van itthon? Fagyi, vagy csak simán egy kis hűsítő krém, lényeg, hogy mindig elérhető. Íme tehát a fagyireceptek:

Stracciatella parfé (Nyerstojásos verzió, azért írom le, mert ez látható a képen)

(A képen látható adagba még némi Mars-csoki morzsát is belekevertem.)

Forrás: Donna Hay: Ízvarázs

Stracciatella fagylalt
Hozzávalók:
125 ml tej
75 gr cukor
250 ml tejszín
1/4 csomag vaníliás cukor
3 tojássárgája
1/4 tk vaníliakivonat
70-80 gr étcsokoládé (nem túl keserű)

1. A tejet és a tejszínt egy kis lábasba öntjük, hozzáadjuk a vaníliát és kis lángon felmelegítjük(csak melegítjük, nem forraljuk!).
2. Egy tálban a tojássárgákat a cukrokkal habosra keverjük és a tejes tejszínes cucc folyamatos kevergetése mellett lassan ezt is a lábasba öntjük. Ezt így együtt is melegítjük pár percig, szigorúan kislángon! Ha kicsit besűrűsödött, levesszük a tűzről, megvárjuk míg kihűl és egy éjszakára hűtőbe tesszük.
3. Másnap fagyigépbe öntjük a csokidarabkákkal együtt és (az én gépem esetén) kb 15 perc alatt elkészítjük a fagyit, amit mélyhűtőbe teszünk pár órára tálalás előtt.

Forrás: David Lebovitz: The Perfect Scoop

to be continued...

Gourmandula olyan szinten szívemből szólt a legújabb VKF témájával, hogy alig bírok uralkodni a gondolatokon, csak jönnek és jönnek az ötletek. Mielőtt még felhördülnének a kedves bloggertársak, hogy mit stréberkedek itt az azonnali posztolással, megnyugtatásul mondom, hogy ez nem a VKF posztom, ez csak egy adalék, hogy miért támogatom szívből a kezdeményezést. Hát azért, mert pár hete volt szerencsém egy nap alatt végignézni egy teljes Gilmore Girls évadot, és abban láttam egy olyan részt, ami úgy megtetszett, hogy nagyon. Az van benne, hogy a kisvárosban minden nő készít egy piknik kosarat, amit aztán a város főterén elárvereznek, és persze úgy csinálják, hogy az a pasi licitál egy adott kosárra legkitartóbban, aki szeretne együttpiknikezni a kosárt készítő nővel. Hogy csak barátokról van szó, vagy csillogószemű tinédzserekről, akik talán a kosár mellett végre egymáshoz mernek szólni, vagy netalántán egy öreg házaspárról, akik már olyan régóta vannak együtt, hogy hasonlítanak egymásra ők is és a kutyájuk is, szóval az mindegy, hogy milyen párról van szó, az a lényeg, hogy aki elnyeri a kosarat, az együtt piknikezhet a csajjal/nővel/öreganyóval, kinek ki tetszik, vagy ki jutott. És ez annyira tetszett nekem, hogy legszívesebben már csomagoltam volna a saját kosárkámat, ha nem jöttem volna rá azonnal, hogy 1. nincs kosaram, 2. nincs kivel eljátszani ezt a mókát, mert lássuk be, kicsit fura lenne, ha hirtelen felindulásból a lakógyűlésen ezzel az ötlettel hozakodnék elő, hogy Piri néni, Jóska bácsi, lenne egy ilyen happening, mit szólnának, ha a hétvégén piknikeznénk egyet:) Elképzelem Piri nénit, ahogy hirtelen zavarba jönne, lesütött szemmel nézelődne körül, és máris azon aggódna, tud-e vajon Mackó sajtot venni a közértben, vagy lesz e még itóka-por, amit csak beleönt egy alighasznált műanyagüvegbe, hogy arra már csak egy kis vizet kelljen ráönteni, és máris kész az üdítő... Az meg hogy Baltaarcú Apu licitáljon is Baltaarcú Anyu (Hofi forever) kosarára, hát azt itt és most elég nehéz elképzelnem, örül, ha aznap nem kell Anyu kosztját enni, nemhogy még fizessen is érte:):) Na jó, ez egy kicsit le van egyszerűsítve, és a film meg csak egy film, de addig vagyok fiatal, míg nem veszítem el gyermeki naivitásomat és próbálom elhinni, hogy ilyen a valóságban is van...

Ui. Már csak azt kellene megfejtenem, hogy lehet, hogy 2 évvel ezelőtt Deannek drukkoltam, most meg mindenáron Jesst akartam összeboronálni Rory-val... Lehet, hogy egyszer még eljön az az idő, amikor nem a már emlegetett Darcynak fogok drukkolni, hanem a jóvágású, ámde meglehetősen csapodár Daniel Cleavernek?? Vagy talán a nottinghami főgonosznak, nem pedig a hős Robin Hoodnak?? Bár, ha belegondolok Danny Zuco is rosszfiú volt ahhoz a málészájú bénagyerekhez képest, aki Sandynek udvarolt átmenetileg... Ki érti ezt?:)

Túrópara volt tegnap. Visszatértünk a hosszú hétvégéről, tele hazai táppal, itt meg a hűtőben figyelt még egy korábban - meg nem mondom mi célból - vásárolt túróadag. Napokra elegendő ellátmánnyal érkeztünk, így inkább valami ropogtatnivalót akartam és őszintén szólva a legkevésbé sem volt kedvem a konyhában rostokollni, így valami nagyon könnyű dologra vágytam. Mi sem volt hát természetesebb, mint hogy túrós pogácsát készítsek. Ennél egyszerűbb dolog kevés van, de tényleg. Főleg, ha a második tepsinél már arra is lusta vagy, hogy kerek, normális pogácsákat szaggass, és csak egyszerűen felvagdosod a tésztát négyzet és téglalap alakúakra. Ahogy ez a második adag megsült, kétség sem fért hozzá, hogy ezek már nem is pogácsák, hanem párnácskák, ami annyira megragadta a fantáziámat, hogy készítettem a párnácskához emberkét, emberkéhez orrocskát, kisfecskét és hülye hajacskát és így történt, hogy sikerült megformáznom Scootert magát, miközben végigvihogtam az alkotási folyamatot:-) Jó, ok, amikor még a Bravo és a Popcorn magazin volt számomra a mértékadó sajtótermék, akkoriban Scooter valami ilyesmi frizkót viselt. Azóta kicsit elhanyagolta magát emberünk, a Cosmo kategorizálása alapján talán a körtealakú testtel rendelkezők közé sorolnám, nemcsoda hát, hogy a fecskéből kibuggyan a bébiháj. A szeme, na jó, tudjuk be ezt az éveken át tartó kíméletlen éjszakázásnak, és máris kiegyezhetünk abban, hogy a képen látható kis fickó valóban Scooter, akinek a fejére rágyógyult a fejhallgató is:):)!

Hozzávalók a pogácsához!:
25 dkg túró
25 dkg liszt
25 dkg vaj
fél kk só
negyed kk sütőpor

1. Jól összegyúrjuk a szobahőmérsékletű hozzávalókat, a kész tésztát hűtőbe tesszük legalább egy órára.
2. Ha letelt az idő, előmelegítjük a sütőt 200 fokra, a tésztát kinyújtjuk, és kétszer-háromszor áthajtogatjuk. Ez annyit jelent, hogy mindig az éppen aktuális méretű tésztát feleakkorára hajtjuk, tehát a végén kb. az eredeti egynyolcadát kapjuk. Aztán újra kinyújtjuk és újrahajtogatjuk, és még egyszer elölről az egészet, míg végül kinyújtjuk kb. fél cm vastagságúra és pogácsaszaggatóval vagy egy késsel formákat szabdalunk, tepsire helyezzük, lekenjük tojással és 20-25 perc alatt készre sütjük. Természetesen a tojás után még rászórhatunk ezt-azt, tökmagot, szezámmagot, mákot, reszelt sajtot, ki hogy szereti.

Hát ja, nem érzek kényszert, hogy megváltsam a világot:)(aki kitalálja, honnan való az idézet, azt megajándékozom egy saját készítésű Scooterrel:) így néha ilyen is kiszökik pihent agyamból:) Mark Darcy-t kicsit nehezebb lett volna megformázni:) Vagy csak egy emberes pajesz, öltöny és máris kész?:) Nem, nem, azt hiszem, Mark Darcy-hoz már művészet kell!

Keksz, ami ropogós, finom, tartós és könnyen elkészül. Variálható aszalt gyümölcsökkel is. (Mai napi okosság: Ha nem megy az írás, ne erőlködj!:)