Balatonfüred-Arany Csillag Pizzéria. Nem tudom, mond-e ez valakinek valamit. Életem első 24 évében nekem sem mondott semmit, pedig szinte minden évben eltöltöttünk egy-két hetet Füreden. Aztán az egyik legjobb jóbarátnőm - aki persze életében kb. akkor járt először a városban - mesélte, hogy, ha arrajárunk, feltétlenül próbáljuk ki az Arany Csillag Pizzériában a pizzagolyókat. Megtettük. Azóta megmutattuk másoknak is, aztán megint megmutattuk másoknak is, és így most már nem telik el úgy kirándulás Balatonfüreden, hogy ne ugranánk be egy-két adag pizzagolyóért a főút melletti pizzériába, pedig nem ritkán járunk arra. A receptet talán egyszer kerestem már a neten, de nem találtam, így a gondolat sem foglalkoztatott igazán, pontosan tegnapig. Úgy esett, hogy ültünk itthon munkaidő után fáradtan, az újságban előre gondosan bekarikázott Jamie vidéki konyháját néztük. Hát, megmondom őszintén, Jamie műsoraiért soha nem voltam túlzottan oda, de ez a vidéki konyhás, ez napról napra levesz a lábamról. Ebben az adásban különféle pizzákat készített zacskószáj barátunk, de úgy, hogy csak ültünk itt belesüppedve a kanapéba és szóhoz sem jutottunk, csak mindenáron pizzát akartunk enni. Így aztán gyorsan összeállítottam egy tésztát, a már bevált recept szerint, elkészítettem hozzá a Jamie által bemutatott paradicsomos feltétet, pár szelet paradicsom és mozzarella került a tetejére és már sült is. Isteni lett, de megmaradt a nyerstészta fele, amiből valami mást akartam készíteni. És itt jött az isteni szikra, hogy hát miért ne próbáljam meg a pizzagolyókat?? Mondjuk azért, mert nem tudom, mi van benne:) De olyan mázlim volt, hogy beütöttem a gugliba és így rátaláltam a Főtér szilveszteri adására, amelyben éppen ezt a receptet mutatták be. Mint kiderült csak sonka és sajt van benne, semmi egyéb....:) Íme hát a recept. Amilyen egyszerű, olyan nagyon finom! De tényleg!


Pizzatészta:
fél kg liszt
1 lapos evőkanál só
fél evőkanál szárított oregáno
frissen őrölt fekete bors
1 tasak szárított élesztő
1 teáskanál cukor
3 dl langyos víz
3 evőkanál olívaolaj

Töltelék:
sok sonka
sok reszelt sajt

1. A tésztához szükséges alapanyagokat a fenti sorrendben egy nagy tálba öntjük, kicsit kézzel összegyúrjuk, majd dagasztókarokkal ellátott robotgéppel hólyagosan simára dagasztjuk.
2. Letakarjuk és kb. 45-60 perc alatt meleg helyen duplájára kelesztjük.
3. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra.
4. A megkelt tésztát 3 részre szedjük, majd egyesével dolgozunk velük. Kinyújtuk kb. 30x15ös téglalappá, a téglalap közepére ráhelyezzük a sonkákat (úgy egyben, nem is kell felvagdosni) jó bőven teszünk rá reszelt sajtot, majd hosszabbik oldalánál fogva feltekerjük a tésztát, úgy, ahogy a csigák készítésénél szoktuk. Félretesszük és ugyanígy járunk el a másik két tésztadarabbal is.
5. Ha elkészül a három rúd, kb 1,5-2 cm-es szeletekre vágjuk őket, és az így kapott szeleteket lefektetve tepsire rakjuk.
6. Nagyjából 15-18 perc alatt készre sütjük. Az a jó, ha a tetején a sajt egy icicpicit kezd pirulni.

Lehet így, pucéron is enni, de ennél még sokkal, sokkal jobb, ha fokhagymás mártást készítünk hozzá, amibe bele lehet mártogatni a golyókat (jobban mondva kiscsigákat). Kidobástól megmentett 2 dl tejfölhöz kevertem kb. 3-4 gerezd zúzottokhagymát, kicsit sóztam, borsoztam, és hozzákevertem kb. 2 ek olajat is. Ez is teljesen jó lett, de legközelebb Mamma fehér majonézéhez fogok fokhagymát adni, és abba fogjuk tunkolni a golyókat. Iszonyú jó!

Ugyanez villámgyorsan elkészíthető, ha leveles tésztát használunk, nem pizzatésztát. Pont ugyanilyen jó lesz.

És íme a füzetkém:)

Gabojsza nyitotta az évet az új VKF forduló kiírásával, témája a tengeri (és egyéb vízben élő) állatkák és egyéb képződmények étellé varázsolása. Ez nagyon jó kis téma, csak egy baj van vele, hogy nincs a tarsolyomban ilyen recept. Családunk nem igazán van oda a vízi állatokért, Apa még csak-csak, és talán a Bátyám is megeszik bizonyos tengeri herkentyűket, de sem Anyukám, sem pedig a Férjem nem rajong értük. Ebből a nagyobbik gond, hogy a Férjem nem szereti őket. Mert én viszont igen. Legalábbis enni. De azt nagyon. Itthon általában éttermekben szoktam kiélni ilyen irányú igényeimet, legtöbbször azonban külföldi útjaimon pótolom az elmaradásokat. Emlékszem, amikor először voltam Svédországban, valami helyi szokás miatt meg kellett kóstolnom különféle pici nyers halakat - hát az nem volt túl jó -, aztán ettünk nagyon finom halat Apával Marseille-ben pár éve, mégis a legintenzívebb élmény tavaly nyáron ért, amikor egy hétig egy görög szigeten töltöttem a munkaidőmet:), ahol minden este a sziget legjobb éttermeiben vacsoráztunk. Ott ettem olyan sok finom tengeri herkentyűt, hogy hajaj. Az más kérdés, hogy utána legtöbbször úgy aludtam, hogy álmomban felriadtam, mert úgy éreztem, pici kis halak úszkálnak a bendőmben... Szóval az nagyon klassz volt.. Ennek ellenére sem álltam még neki soha az elkészítésüknek. Persze, kérdezhetnétek, hogy miért nem? Dehát erre már nagyrészt válaszoltam egy korábbi VKF során, amikor elmondtam, hogy kinek és miért sütök-főzök. Ha meg ez a valaki nem szereti, de semmilyen formában sem, akkor nehéz beiktatni az étrendbe.. Így most nem is futja semmi okosságra, csak két kis apró kenőkére, amit a tapenade mellett, bármikor, bármilyen mennyiségben meg bírok enni. A tonhalkrém, és a paradicsomos koktélrák a két "pályaművem":)

Tonhalkrém:
7 dkg töltőtömegű tonhalkonzerv lecsepegtetve
1 kiskanál vaj (szobahőmérsékletű)
2 kiskanál tejföl
1 kiskanál citromlé (mármint citromnak a leve)
baguette, pirítós, bármilyen kenyérke

Mindent jól összekeverünk, rákenjük a pirítósra és kész:)

Próbáltam már vaj nélkül, vagy a tonhalkonzerv levét megőrízve, de sehogy sem volt túl jó, nekem így a legjobb.

Paradicsomos koktélrák:
30 dkg fagyasztott koktélrák, felolvasztva, lecsepegtetve
3 gerezd fokhagyma
6-8 db koktélparadicsom 2 vagy 4 darabba vágva
4 dl paradicsomszósz
1 db citrom
petrezselyem
olívaolaj
só, bors
baguette, pirítós, bármilyen kenyérke

1. Egy serpenyőben olívaolajat forrósítunk, beletesszük a fokhagymát, hozzáönjük a paradicsomszószt, sózzuk , borsozzuk, rászórjuk a petrezselymet és felforraljuk.
2. Ha felforrt, hozzáadjuk a rákokat és így is összeforraljuk.
3. Ha kész, pirítósra helyezzük, citromszeletekkel és koktélparadicsomokkal díszítjük.

Ez a recept egy 2007-es nyári Receptklub magazinból származik, csak fényképem nincs róla...

Ez tehát a két alibiművem, úgy látom, azért másoktól lehet majd ötletet meríteni, aztán talán a következő VKF témája a gombóctéma lesz, és akkor én is felvonulhatok az egész arzenállal:)

Holnap reggel útra kelünk és meg sem állunk Tirolig, végre eljött ugyanis az idei nagy síelés ideje. Mai napomat így a készülődés határozza meg, én vállaltam az útravaló kekszek, ropogtatnivalók elkészítését. Férjem azt mondta, hogy valami jó kis cookiet csináljak, így fellapoztam a mostanában megjelent újságokat és kiválasztottam egyet. Ez itt az. Finom, ropogós, remek választás volt. Éljen a csoki és narancs párosa!


A recept és a kommentek átmenetileg törölve.

Készültem rá, már régóta. Még soha nem, de most, most belevágtam. Anyukám egy Istennő!:) Ahogy Tesóm szokta mondani egy-egy jól sikerült ebéd után:) De tényleg!! Ez a bableves verhetetlen... Szegénykém, bár az internettel már nagy barátságban van, a gépelés még nem tartozik a kedvencei közé, így kicsit megijedt, mikor kértem tőle, hogy küldje át emailen a csülkös bableves receptjét, mert én azt most meg akarom csinálni. Bepötyögte nagy nehezen, de elszállt. Elkeseredett, másnap erőt vett magán és bepötyögte még egyszer és megint elszállt. Akkor már nagyon szomorú volt és azt mondta, hogy sajnálja, de ne számítsak a receptre pár napig, mert ez a trauma annyira megviselte... Aztán Apa segítségével mégis sikerült beírni, mindenki megnyugodott, már csak nekem kellett egy szabad délelőttöt találni a megvalósításra. Ezek után pláne nem hagyhattam cserben Anyukámat, úgyhogy tegnap nekiálltam és elkészítettem életem első csülkös bablevesét. Különben is itt pöffeszkedett már a csülök néhány napja, lépni kellett, nem volt mese. Hát nem egy 30 perces összedobós étel, de megéri a melót, annyira finom.

Hozzávalók:
1,5-2 kg hátsó sertés csülök - füstölt, nem pácolt
80 dkg zsenge, nagy szemű tarkabab vagy
50-60 dkg száraz bab - ebből is a tarka a jó (a szemetet ki kell belőle válogatni, majd mosás után előző este sok hideg vízben be kell áztatni, mert duplájára duzzad. Áztatás után még 2x átmosni)
rántás (zsír/olaj, liszt, pirospaprika)
400 gr-os tejföl
1 vöröshagyma, megpucolva, de egyben hagyva
3-4 babérlevél
só
1 konzerv paradicsompüré

1. Reggel fogjuk a csülköt, meleg vízben többször megmossuk alaposan, néhány helyen bevagdossuk és beletesszük egy jó nagy fazékba, jó sok hideg vizet engedünk rá, majd feltesszük főni, közepesnél kicsit nagyobb lángon. Nagyjából 3 órán át főzzük, addig, amíg a hús leválik a csontról. A főzővízben hagyjuk kihűlni.
2. A tervezett ebéd előtt kb. másfél órával átmossuk a babot, egy nagyobb lábosba tesszük, ráengedünk kétszerannyi hideg vizet, belehelyezzük az egész hagymát és a babérleveleket és legalább 1, de akár 2 ek sót is. Közepes lángon főzzük, nagyjából 20-30 percig, de figyelni kell, szét ne főjjön a bab (ha kezd repedezni, akkor lejjebb kell venni a lángot).
3. Ha letelt ez a fél óra és kezdenek puffadni a babok, elkészítjük a rántást. 1-2 ek zsírban/olajban kicsilángon elkeverünk 2-3 ek lisztet, ha zsemleszínű, akkor lehúzzuk a tűzhelyről és hozzákeverünk 1 kiskanálnyi pirospaprikát, ráöntünk 1-1,5 dl vizet és 2-3 merőkanálnyi csülök főzővizet. Visszatesszük a kislángra és folyamatosan kevergetjük, míg a rántás felszívja a folyadékokat is, és végül hozzáadunk egy paradicsompürét is, azt is jól elkeverjük benne.
4. Ha ez kész, akkor óvatosan hozzáadagoljuk a leveshez és együtt felforraljuk. Ha ez is megvan, akkor fogunk egy mélytányért, vagy bögrét, belemerünk 2-3 ek levest, és a nagy tejföl kb 2/3-át. Jól elkeverjük, majd óvatosan ezt is a leveshez keverjük. Így is felforraljuk, de ügyelni kell rá, hogy a bab nehogy szétfőjjön. Az a jó, ha a leves állaga krémes, sem nem híg, sem nem sűrű. A végén kipecázzuk a babérleveleket, kivesszük a hagymát és jó nagy csülökcafatokkal tálaljuk.

Ui.: Persze megint az volt, hogy L csak a végeredményt látta, azt nem tudta, hogy mi került a levesbe, így mikor kiszedtem és leültünk volna enni, megkérdezte, hogy "ecet ugye van benne?" mire én mondtam, hogy nincs, erre ő felállt és magához vette az ecetes üveget, gondolta, majd neki kell rendbetenni az ízeket... de miután megkóstolta, egyből belátta, hogy úgy jó, ahogy van!

Mióta elkezdődött a gombócláz, azóta gondolkodom az újabb és újabb bonbon-ötleteken. Azt már egyből tudtam, hogy ha egyszer rájönnék, hogyan lehetne tölteléket adni egy csokis burokba, akkor biztosan banános és narancsos krémet készítenék bele. Nehezen találtam rá a megoldásra, de amióta láttam t3v kosárkáit, azóta tudom, hogy ez lesz a megoldás. Persze pont nem volt itthon bonbon kapszli, csak a bazinagy muffinkosárkák, az meg túl ormótlan lett volna bonbonnak, ezért várnom kellett a megvalósítással. A krémek viszont nem mentek ki a fejemből, még álmodtam is velük egyszer... Aztán lett bonbon-kapszli, és megvalósult a nagy projekt. Úgy jártam el, ahogy t3v írta, minden ment a maga útján, elkészült a banános és narancsos krém is, megtöltöttem, befedtem a kosárkákat és kész is voltak a bonbonok. Aztán annyira vigyáztam rájuk, csak kiváltságosok kaphattak belőle:), így aztán mire lefotóztam volna, kicsit elfáradt az a maradék egy-két bonbon és már nem mutatott szépen... Annyira akartam, hogy legyen egy szép kép is róla, hogy elkészítettem még 4 darabot, de addigra már elfogytak a krémek, no meg a csoki sem volt már elég a fedőhöz, így végül is nyitott kosárka lett, túrókrémmel, és Ízbolygó nyomán vásárolt kicsiszívvel.

Hozzávalók:
étcsoki (én a szerencsi Szerecsent szoktam használni)
bonbon kapszlik

tálca
ecset

1. Helyet csinálunk a hűtőben. Fogunk egy kislábost, megolvasztunk benne étcsokit. Adunk hozzá pár csepp olajat, jól elkeverjük, és a tűzhely mellé odatelepedünk a tálcára helyezett üres papírkapszlikkal, meg egy ecsettel.
2. Gyors mozdulatokkal csokibamártjuk az ecsetet, kikenjük a kapszlikat, fejjel lefele fordítjuk őket, aztán ha mind kész, gyorsan betesszük a hűtőbe a tálcányi kapszlit.
3. Néhány perc múlva kivehetjük, és újból kikenjük csokival, különösen ügyelve arra, hogy az esetleges csoki nélkül maradt helyekre is jusson, majd ezeket is fejjel lefele fordítjuk és tálcával együtt visszatesszük a hűtőbe.
4. Ha jól megdermedtek, akkor jöhet bele a töltelék. Ha a végén le akarjuk fedni a tetejét is csokival, akkor kb. a 2/3-ig töltsük meg, azzal, amivel csak akarjuk. Én a krémekhez felvertem kevés hideg tejszínt, a feléhez villával szétnyomkodott banánt adtam, a másikhoz pedig pár csepp narancslevet és egy narancs héját reszeltem még bele.
5. Ha a krém is benne van, megint visszatesszük a hűtőbe, de ekkor már nem fordítjuk fejjel lefele, csak hagyjuk, hogy kicsit a töltelék is dermedjen, hűljön.
6. Ha be akarjuk fedni, akkor újból csokit kell olvasztani, majd rácsorgatni a krém tetejére, úgy, hogy teljesen befedje a csoki az egészet. Ha mindez megvan, megint mehet egy végső dermedésre a hűtőbe, végül lepiszkáljuk a kapszlit egy hústű segítségével (nagyon könnyű, csak finoman kell bánni a kosárral, nehogy eltörjön a kezünkben) és adagolhatjuk a kiválasztottaknak kedves szavak ellenében.

Grenadine (éppen tegnap) és Chili is írt már csokikosárkákról, itt és itt.

Nem tudom, mondtam e már, de van egy varázsfüzetem, amibe a blogos dolgokat, ötleteket rögzítem. Ez a füzet egyike a legszebbeknek, nagyjából mindig nálam van és mostanra majdnem tele lett a sok okosságtól, amit az utóbbi fél évben beleírtam. Ebbe jegyeztem fel az első néhány nap statisztikáit, gondosan melléírtam, hogy mit tettem fel és hogy hányan, honnan jöttek, nomeg persze jó ötleteket másoktól, dátumokat a fontosabb eseményekről és még sok minden egyebet is. Itt kezdtem el összeírni azokat a kategóriákat is, amelyek a nagy megújulás során blogszerkesztésem vezérfonalául szolgálnak. A kategóriák amelyeket feljegyeztem a következők: levesek, húsos ételek, vendégváró falatkák, tészták, kenyérfélék, vegakaja, kelt tészták, sós sütemények, tepsis sütemények, krémek, italok, aprósütemények. Hozzárendeltem a kategóriákhoz a már elkészült ételeket, és most azokból igyekszem kiegyensúlyozottá tenni kis édes blogom ízvilágát:) Az alábbi sajtgolyót a vendégváró falatok listájáról sorsoltam. Íme:

Hozzávalók:
7,5 dl húsleves (én a múltkori húsleves maradékát használtam fel)
1 ek vaj
1 kicsi, finomra vágott hagyma
36 dkg rizs
1,25 dl fehérbor
csipetnyi őrölt sáfrány
5 dkg reszelt parmezán
2 enyhén felvert tojás
10 dkg mozzarellasajt, kb. 1x1 cm-es kockákra vágva
10 dkg zsemlemorzsa
olaj
só, bors

1. A levest feforraljuk, majd csökkentjük a hőmérsékletet és gyöngyöző állapotban tartjuk.
2. Egy nagyobb lábosban felhevítjük a vajat, beletesszük a hagymát, üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a rizst, 2-3 percig óvatosan kevergetjük, hogy összekeveredjen a hagymás vajjal.
3. Ráöntjük a fehérbort, hozzáadjuk a csipetnyi sáfrányt, végül lassanként hozzáadjuk a húslevest, összekeverjük és fedő alatt 15-20 perc alatt lassú tűzön megfőzzük. Ha kész, félretesszük hűlni.
4. Ha már majdnem teljesen kihűlt, összekeverjük a tojásokat a parmezánnal, sózzuk-borsozzuk. Hozzáadjuk ezeket is a kihűlt rizshez, összekeverjük, majd gombócokat formázunk a rizses masszából úgy, hogy a közepébe beleteszünk egy kocka mozzarellát.
5. A kész gombócokat megforgatjuk a zsemlemorzsában, majd minimum 1 órára hűtőbe tesszük őket.
6. Ha letelt a hűtési idő, forró olajban aranybarnára sütjük.

Forrón tálaljuk, csak akkor érvényesül igazán a "sajthatás"!

Forrás: Nélkülözhetetlen vendégváró falatok

Újabb sikeres próbálkozás egy bloggertárs repertoárjából, nevezetesen Marmalade narancsos-gyömbéres csirkemelle. Érdekes kombináció, szerintem fontos, hogy a végén alaposan locsoljuk meg még egy narancs levével a kész hússzeleteket.


Hozzávalók:
1 csirkemellfilé felszeletelve
1 narancs leve és reszelt héja
1 kisebb narancs karikára vágva
friss gyömbér
fél kiskanál fahéj
2-3 evőkanál méz

1. A gyömbért és egy narancs héját lereszeljük, a gyümölcs levét ráfacsarjuk és megszórjuk fahéjjal.
2. A csirkemelleket enyhén besózzuk, majd a fűszeres narancslevet ráöntjük. Rátesszük a karikára vágott narancsdarabkákat és lefedve egy éjszakára a hűtőbe tesszük.
3. Másnap egy jénai tálba átöntve 30 perc alatt megsütjük és párolt rizzsel vagy krumplipürével tálaljuk.

Gombóc. Megint. Nem tehetek róla. Ez is nagyon finom. Gourmandulától származik a recept, köszönet érte.


Hozzávalók kb. 30 db gombóchoz: 1 bögre = 240-250 ml
fél bögre tejszín
250 g fehércsoki
1 ek frissen reszelt citrom/lime héj
1 citrom/lime leve (opcionális)
1,5 bögre kókuszreszelék
Vanília esszencia (opcionális)

1. A csokit gőz fölött, vagy simán a tűzhelyen kislángon felolvasztjuk, majd félretesszük hűlni.
2. A tejszínt is felforraljuk, óvatosan, állandó kevergetés mellett, kislángon. (Itt jöhet bele pár csepp vaníliaesszencia, de nem kötelező.) Ezt is félretesszük, hogy hűljön kicsit.
3. Ha már langyosra hűlt a csoki és a tejszín is, akkor lassan hozzáadjuk a tejszínt a csokihoz, és sima krémmé keverjük. Hozzáadjuk a citromhéjat és a citromlevet, és kicsit több mint fél bögre kókuszreszeléket. Elkeverjük, majd betesszük a hűtőbe egy fél órára, hogy kicsit megdermedjen a massza.
4. Ha letelt a félóra, kivesszük a hűtőből, ha nem állt össze eléggé, akkor keverünk még hozzá kókuszreszeléket, visszatesszük megint a hűtőbe. Ha kész, jól megdermedt, gombócokat formálunk a masszából, meghempergetjük kókuszreszelékben és kész. Ha mind kész, visszatesszük a hűtőbe és tálalásig ott tároljuk.

Szerintem nagyon-nagyon finom, jó ötlet a citrom, nagyon üdévé teszi! Legközelebb fogok a közepébe tenni egy-egy szem mandulát is.

A karácsony előtti utolsó pesti napok egyikén készült ez a túlélő összeállítás, akkor már nagyban törekedtem a romlandó készletek eltüntetésére, hogy ne kelljen őket kidobni a 10 napos távollét miatt. Nagyjából olyan volt a szituáció, mint Stahl műsorában a "majd a Buday" rész, amikor van egy doboz, amiben néhány hozzávaló van és abból "alkot" valamit a szakács. Más kérdés, hogy sokszor olyan alapanyagok vannak abban a varázsdobozban, ami szerintem nem található meg egy átlag háziasszony kamrájában, hacsak nem árulják ezeket az egységcsomagokat valamelyik áurházláncban. Nyilván nem. De ha már itt tartunk, az én képzeletbeli dobozomban maradék olivabogyó, egy nagyobbacska pulykamell volt, és nagyjából semmi más. Az ötlet pedig az aszalt gyümölcsös pulykamellből eredt, annyi változtatással, hogy ezúttal nem serpenyőben, hanem a sütőben sütöttem meg, jó ötletnek tűnt ugyanis a Kicsi Vú által az előbbi húshoz fűzött kommentárban említett technika. Valóban egyszerűbb, kevesebb felügyeletet igényel.

Hozzávalók:
Pulykamell
Só
Bors
Olajbogyó
Olívaolaj
Alufólia

1. A pulykamellet kisebb téglalapokra vágjuk és kiklopfoljuk, óvatosan nehogy kilyukadjon valahol. Sózzuk, borsozzuk, kicsit állni hagyjuk. Közben félbevágjuk az olajbogyókat és előkészítünk néhány darab alufóliát. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
2. Kiterítjük a szeleteket, rászórunk néhány szem olajbogyót és jó szorosan feltekerjük a húst. Ahogy kész, egyből ráhelyezzük az alufóliára, feltekerjük és a két végén, mint a szaloncukrot, megcsavarjuk.
3. Ha minden hús szaloncukorrá vált, rátesszük őket egy tepsire, vagy egy nagyobb jénaiba és sütjük kb. 50-60 percig.

Ha kész, kivesszük a sütőből és várunk kb. 15 percet, mielőtt kibontanánk az alufóliát.

Tapasztalat: Így, pucéron, azt gondolom, hogy jobb lett volna serpenyőben sütni a húst, ha viszont ezt a szaloncukros megoldást választjuk, akkor érdemes néhány bacon-szeletet is rátekerni a húsra. Egyébként hozzánk hasonló olajbogyó-rajongók biztosan szeretni fogják.

Egy sima, egy fordított, jöjjön az édesvonal jegyében az eheti kelt tészta, a nagy klasszikus, az aranygaluska. Nekem ezek a mennyiségek váltak be.


Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
2 dl langyos tej+fél kiskanál cukor bele
2,5 dkg élesztő
7 dkg cukor
7 dkg vaj (olvasztva)
2 tojás
csipetnyi só
15 dkg darált dió
15 dkg cukor
3-5 dkg vaj (olvasztva)

Ezennel hivatalosan is megkezdődik az új időszámítás. Mostantól tudatos blogger leszek és jól megválogatom a receptjeimet, figyelni fogok az egyensúlyra, lesznek most már levesek, húsok, tészták, vendégvárók, de természetesen továbbra is jönnek majd a péksütemények és az édességek is. Meglepetésemre kiderült, hogy nem szerepelt még a blogon Anya csigalevese, a csigatésztás húsleves. Hát kezdjük ezzel az új korszakot!

Hozzávalók:
1 -1,2 kg csirke (mell, comb) – alaposan megmosva
3-4 sárgarépa – hosszúkás darabokra vágva
2-3 petrezselyem gyökér
1 kisebb karalábé darabolva
1 fej vöröshagyma egyben
1 paprika egyben
1 paradicsom egyben
só, bors
2 marék csigatészta

1. A húsokat egy jó nagy fazék aljára helyezzük és annyi vizet öntünk rá, amennyi ellepi (kicsit többet). Lassú tűzön kb. 20-30 percig főzzük fedő alatt. Egy idő után hab képződik rajta, ezt a habot szűrővel leszedjük.
2. Ha már nem habzik tovább, belerakjuk a zöldségeket, 1 evőkanál sót és fél kiskanálnyi őrölt feketeborsot is. Lassú tűzön kell főzni, amíg a zöldség meg nem puhul. Addigra általában a hús is megfő. (Nagyjából 1,5 óra alatt van meg az egész.)
3. Míg fő a leves, egy kis lábosban felteszünk forrni 1 liter vizet fél kiskanál sóval. Ha forr a víz, beletesszük a 2 maréknyi csigatésztát. Ezt is lassú tűzön főzzük, nagyjából 10-15 perc alatt kész is. Ha kész, leöntjük a vizet róla és kész.
4. Mi úgy szoktuk, hogy mindent kiszedünk a levesből, a húst és az összes zöldséget (ezeket egy különálló tányéron tálaljuk), a levest pedig leszűrjük tálalás előtt.

Nagyon úgy tűnik, hogy Nigella jött, látott és győzött, legalábbis az én köreimben, mert már a sokadik - blogger és nem blogger - pajtásomtól hallottam az elmúlt héten, hogy megkapta az új könyvét karácsonyra. No én nem, mert mire megláttam a könyvesboltban, addigra már réges régen postáztam a levelemet a Jézuskának, ezért magamat leptem meg vele egész éves jó magaviseletemért. Ez az első recept, amit kipróbáltam.

Hozzávalók (egy 22-23 cm-es tortaformához):
20 dkg finomliszt
20 dkg cukor
fél teáskanál szódabikarbóna
1/4 teáskanál só
1 tojás
1+1/4 dl író (vagy 3 dkg joghurt összekeverve 1 dl tejjel)
1 tk vaníliakivonat
12,5 dkg sózatlan vaj
2 ek kakaópor
1,75 dl cola

A krémhez:
22,5 dkg porcukor
2 ek vaj
3 ek cola
1 ek kakaópor
fél tk vanília kivonat

1. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra és kivajazunk egy tortaformát
2. Fogunk két tálat és egy kis lábost. Az egyik tálba kerül a liszt, a cukor, a szódabikarbóna és a só. A másik tálban felverjük a tojást az íróval (vagy a joghurt-tej páros) és a vanília kivonattal. A kis lábosba tesszük a vajat, a kakaóport és a colát és lassú tűzön összeolvasztjuk őket.
3. Ha minden megvan, a három tál tartalmát összeöntjük és addig keverjük, míg sima krémet nem kapunk. Ha már sima, akkor átöntjük a tortaformába és kb. 40 percig sütjük. Tűpróbával teszteljük!
4. Ha kész a torta, tegyük félre 10-15 percre, amíg elkészítjük a krémet.
5. Egy kis lábosban megolvasztjuk a vajat a colával és a kakaóval, majd ha kész, levesszük a tűzről és hozzákeverjük a vaníliakivonatot és a porcukrot. Az a jó, ha sima, kenhető krémet kapunk. Ezzel megkenjük a torta tetejét és megvárjuk, míg teljesen kihűl.

Értékelés: Nagyon jó a tésztája, tökéletes az állaga. A colahoz semmi köze, legközelebb valamit fogok beleszórni a tésztába, hogy izgalmasabb legyen. Nigella apróra vágott diót javasol, szerintem valamilyen aszalt gyümölcs is jó lehet. A krémmel vigyázni kell, mint látható, nekem kissé rücskös lett a teteje, köszönhetően a colának, ezzel legközelebb jobban fogok vigyázni, nem dőlök be a látszólagos simaságnak, azért is tovább fogom kevergetni, míg az utolsó szuszt is kikeverem a colából.

Ma próbálom letudni a tartozásaimat, amik még hátramaradtak az ünnepek után, hogy aztán minél hamarabb meginduljak az új irányvonalon és kicsit tudatosabbá váljak blogszerkesztésileg. Tehát, a tuti zserbó recept, Anyukám útmutatásait követve:

Hozzávalók:Tészta:
65 dkg liszt
15 dkg zsír
3 dkg élesztő
1 dl langyos tej
2 dl tejföl
fél zacskó sütőpor
15 dkg cukor
1 tojás
pici só

Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg zsír /más zsiradékkal – vajjal, rámával – más ízű lesz/
2 kávéskanál só
2-3 dkg élesztő
1 kávéskanál cukor
kb. 1,5 dl tej

Tetejére:
1-2 tojás sárgája
reszelt sajt /trappista/

1. Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatjuk. Ha kész, elmorzsoljuk a lisztet a zsírral, majd hozzáadjuk a sót és az élesztős tejet, és közepesen kemény masszává gyúrjuk.
2. 6 cipóra osztjuk és betesszük a hűtőbe kb. 30-40 percre.
3. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
4. A cipókból egyenként kb. 25 cm átmérőjű kerek lapot nyújtunk, amelyet 8 db háromszög alakú cikkre vágunk. Az egyes cikkeket a kör szélétől felgöngyöljük úgy, hogy a háromszög hegyes vége a rolni alá kerüljön. Meghajlíthatjuk kiflinek, de ha keskenyebb, akkor meghagyhatjuk „szivarkának” is.
5. Zsírozott tepsibe egymás mellé helyezzük a kifliket, a tetejüket megkenjük tojás sárgájával, és a reszelt sajtból egy-egy csipetet teszünk mindegyik tetejére.
6. Kb. 20-25 percig sütjük, míg szép sárga színe nem lesz.

Karácsony előtt néhány nappal Férjem Anyukája adta kezembe ezt a receptet, már nem tudom, honnan volt neki, de utóbb kiderült, hogy ha beírjuk a gugliba, hogy puncsgolyók, akkor mindenhol ezt a receptet találjuk, úgy látszik, sokan próbálták már. A neve is érdeklődést keltett bennem, a hozzávalókat látva azonban még inkább izgatottá váltam. Miért? Hát azért, mert 8 évig jártam zeneiskolába, amiből kb. 4 éven keresztül minden hétfőn és csütörtökön, zongoraóra után beültünk Apával a zeneiskola közelében lévő - és egyébként szülővárosomban az egyik legjobb - cukrászdába, ahol elfogyasztottam egy nagy-nagy kókuszgolyót 2 dl colaval. Ebben önmagában nincsen semmi, ami miatt érdekes számomra, az az, hogy azóta nem bírok rájönni, hogyan készül a cukrászdák kókuszgolyója. Egészen más, mint azok, amiket itthon készítünk, de én szeretném, ha azt a bizonyos cukrász kókuszgolyót is reprodukálni tudnám. A puncsgolyók receptjét látva felcsillant a remény, hogy ez lesz az (legalábbis a belseje, amit aztán nem csokidarában, hanem kókuszban forgathatnék meg), így lelkesen álltam neki az újabb gombócgyártásba, de annyit már most elárulok, hogy ez sem Az a recept. Várom szeretettel az ötleteket!! Addig is íme a puncsgolyó receptje:

Hozzávalók:
20 dkg piskótamorzsa/vagy darált keksz
4 evőkanál rum
4 evőkanál málnaszörp
1 dl víz
10 dkg cukor
3 dkg kakaópor
5 dkg darált dió
10 dkg reszelt csokoládé (elhagyható)

1. A vizet és a cukrot egy kis lábasba tesszük és kicsi lángon szirupot főzünk. Ha kész, megvárjuk, míg kihűl.
2. A piskótamorzsát leöntjük a rummal, a szörppel és a sziruppal, hozzáadjuk a kakaót, a diót és jól összegyúrjuk. A masszából golyókat formálunk, és vagy pucéron, vagy reszelt csokoládéban megforgatva hűtőbe tesszük, majd pedig mignonpapírban tálaljuk. (Vagy, ha nem vagyunk varázseszközeink birtokában, akkor megprópáljuk áthidalni a problémát, és papírgyűrűkre ültetjük a gombóckákat, ahogy én tettem ezúttal. Most szólok, hogy a karácsonyi sütemények fotói nem sikerültek túl jól, csak erős idegzetűeknek ajánlom:) (Kép annyira rossz, hogy utólag törölve:)
Namármost, egy kicsit csaltam, a recept ugyanis 6 dkg vajat is írt, amit én nagyvonalúan kihagytam belőle, úgy gondoltam, hogy nincs arra szükség. Így is nagyon finom lett, semmi köze a cukrász-kókuszgolyóhoz, de része lesz a repertoárnak.

Ági indított egy körkérdést az esetleges gasztrofogadalmakról, amit nekem személyesen Marmalade passzolt tovább, feladva az új év első fogós kérdését. Nehéz válaszolni, nem nagyon szoktam fogadalmat tenni ilyenkor, nincsenek nagy változás iránti igényeim. Nem akarok leszokni például a húsevésről, nem akarok olyasmit megfogadni, amit aztán nem tudok betartani, nem vagyok híve a radikális elvonásoknak, nem gondolom, hogy sokkal jobban érezném magam, ha mától nem ennék csokoládét, vagy tejterméket, vagy bármi egyebet, szerintem mindig meg lehet találni az egyensúlyt, csak okosnak kell lenni. Így aztán igen nagy nehézséget okoz a kérdés érdemi megválaszolása. Maci válaszában mindezt szépen meg is fogalmazta, mivel nagyban tükrözi az én véleményemet is, ezek ismétlésétől eltekintenék, talán néhány praktikusabb, egyszerűbb dologgal egészíteném ki, ami most hirtelen eszembe jut:

- igyekszem nyitottabbá válni eddig általam kevésbé ismert és így kevésbé kedvelt népek ételei iránt is, eleinte csak kóstolás, majd talán később a megvalósítás terén is. Egy apró lépést már tettem az ázsiai konyha irányába, remélem bátor és ügyes leszek, hogy tovább tágítsam látóteremet:)

- szeretnék egy picit egészségesebben táplálkozni, ami alatt elsősorban a rendszerességet értem, és bár a jelenlegi élethelyzetünkben ez meglehetősen nehéznek tűnik, tekintve, hogy nincs két egyforma nap, amikor ugyanabban az időben tudnánk enni, azért egy próbát megér!

- blogtéren pedig elhatároztam, hogy tudatosabb leszek és végre nem csak az édességeket pakolom fel a blogra, hanem minden egyebet is, mert már korábban is feltűnt, az évvégi áttekintésnél pedig különösen szemet szúrt, hogy a péksütemények, kelt tészták és sütemények, édességek mellett ezek a "komolyabb ételek" hiányoznak.

Ennyire futotta az ötletekből:) Nem tudom, ki hogy áll a kérdéssel, ha van kedvetek hozzá Kicsi Vú, Ízbolygó, Mamma és Gabojsza, hát halljuk. (Bár láttam, hogy Mamma Maci véleményét osztja nagyrészt, azért hátha!:)

Már tegnap este hazafele úton azon törtem a fejem, mi minden vár rám az év első napjaiban, ilyenkor ugyanis általában előveszem a kedvenc füzetemet, a titkos file-okat a számítógépen és összesítem az elmúlt év termését, áttekintem a listáimat: hány filmet láttam, hány könyvet olvastam, hány könyvet vettem/kaptam, mennyi pénzt költöttünk, hány országban jártam, mit sikerült megvalósítani a tervekből, stb, stb. Aztán ma, pótolva az elmaradásaimat blogfronton, egyre-másra olvastam a pajtások összefoglalóit, best of listáit. Bevallom, erre nem is gondoltam, pedig milyen evidens, hiszen ma már a mindennapjaim része a blogírás, itt is mérlegre kell tenni az elmúlt év termését! A 2007-es év egyik legjobb döntése volt a blogindítás, említettem már korábban, milyen jó itt, a gasztrobloggerek körében. A kipróbált receptek, az étkezésbeni változatosság, a sok érdekesség, amiről másoknál olvastam, a sok különleges hozzávaló, amivel megismerkedtem és a technikai fejlődés mellett nagy eredménye a blogírásnak, hogy személyesen is megismertem néhány klassz embert, akikkel jó barátságba kerültem. Erre tényleg nem számítottam, valahogy mindig azt hittem, hogy az internetes közösségek tagjai soha nem fedik fel kilétüket, csak álnevük mögé rejtőzködve diskurálnak mindenféle okosságokról. Hát ennyit erről a jó döntésról.

Hosszú, de tartalmas csend után újra itt a bloggervilágban. Remélem, minden olvasómnak - hozzám hasonlóan - nagyszerűen teltek az ünnepek és így tényleg egy Boldog Új Év kezdődik! Kívánom, hogy így legyen! Hogy hogy telt nálunk a karácsony és a szilveszter? Igyekszem gasztroszempontból megközelíteni a témát, nem kenyerem a mellébeszélés itt a blogon, de mivel a blog továbbra is virtuális memóriaként szolgál számomra, próbálom röviden leírni az eseményeket, hogy ne feledjem el a jövőben. Kezdve a karácsonnyal, el kell mondanom, hogy mi még hazajárunk karácsonyozni, így én viszonylag jól és sokat aludtam a karácsonyt megelőző napokban, nem kellett próbasütéseket végeznem, a menün gondolkoznom, napokig a konyhában álldogálnom, mert mindezt Anyukám elvégezte helyettem. Jobban mondva nem teljesen, mert a menün nem kellett gondolkoznia, kiscsaládunk ugyanis - Anya minden igyekezete ellenére - ragaszkodik a szokásos menühöz Szenteste, ami a következőkből áll:

- csigaleves (tyúkhúsleves)
- töltött káposzta
- rántott hús és rántott hal
- aszalt szilvával töltött, baconbe göngyölt pulykamell
- zserbó és egyéb sütemények

Idén is így alakult a vacsora, azzal a kiegészítéssel, hogy az "egyéb sütemények" megalkotása az én feladatom volt. Tesóm feleségével közösen alkottuk meg a finomságokat, kezdetben szigorúan a gombócmániám szellemében, majd két másik finomsággal kiegészítve az édességválasztékot. Így tehát készült Anya zserbója mellett:

- zserbógombóc (hát istenem, otthon is villogni akartam!:)
- puncsgolyó
- narancsos tiramisu
- colatorta

Sós falatok közül pedig az alábbiak készültek az ünnepek alatt:

- levelesvirsli chutney-val
- sajtos csiga
- levelescsíkok
- sörkorcsolya-sajtos kifli, amit bár ezúttal nem én készítettem, hanem a recept forrása, Férjem Anyukája, így is megörökítettük, hogy végre felkerüljön ez az általam is többször használt recept.

(A receptek hamarosan jönnek.)

Ami az ajándékokat illeti, azt hiszem Jézuska volt az a lelkes látogató, aki jelentősen megdobta a látogatottságomat decemberben, mert olyan jó ajándékokat hozott, szinte csak a főzéssel, konyhai műveletekkel és a bloggal kapcsolatosakat, hogy biztosan alaposan tanulmányozta eddigi írásaimat, aminek én nagyon-nagyon örülök!! Köszönöm mindenkinek!!

Végül néhány szó a szilveszterről, de csak, mert rendhagyó volt. Talán 5-6 éves lehettem, amikor legutóbb külföldön töltöttem a szilvesztert, azután minden évben itthon, Magyarországon voltunk, az utóbbi években már sokszor ki sem mozdultunk, mivel - ahogy augusztus 20. -, úgy szilveszter napja sem tartozik a kedvenc napjaink közé. A kötelező móka nem igazán vonz, így tulajdonképpen nem is volt már jelentősége ennek a napnak az utóbbi időkben. Ezúttal viszont nagyon jól teltek az év utolsó napjai. Salzburgba utaztunk szüleinkkel és tesómékkal, összesen nyolcan négy napra. Csodajó volt minden, kezdve egy gasztroshoppinggal, Ízbolygó hasznos tanácsait követve (de erről majd máskor), folytatva egy nap örömsíeléssel, majd egy szilveszter éjszakával Salzburg belvárosában, végül "megkoronázva" az egészet egy újévi (a bécsinál bár sokkal kisebb, de így is fantasztikus) Strauss hangversennyel, és a gyönyörű havazással, ami hazaérve várt minket. Így nem volt sem lencseevés - amit egyébként sem szeretek - sem egyéb standard szilveszteri étel, még pezsgőt sem ittunk, csak forraltbort, de sokat, mégis annál több a szuperjó emlék és a sok-sok élmény, amit ezalatt a néhány nap alatt szereztünk. Saskabaré helyett:):)

Kívánom, hogy másnak is legyen alkalma egyszer a Kék Duna Keringőre áttáncolni az új évbe miközben zúg az összes salzburgi harang és hogy másnap a Radetzky-indulóra tapsolhasson valahol Ausztriában. Boldog Új Évet Mindenkinek!!