Evéslogisztikai szempontból két fő embertípust különböztethetünk meg: a legjobb falatot a végére hagyó, önkínzó, a telítettség előtti utolsó pillanatra spóroló magamfajtákat, és azokat, akik már az elején belapátolják a legjobb falatokat a tányérról, majd fokozatosan pusztítják el az étel többi, élvezeti értékét tekintve szerényebb részét. Ezt legjobban talán egy átlagos iskolai menzai étkezés példáján keresztül tudom érzékeltetni. Amikor valami színtelen, szagtalan hús mellé lepukkant műanyag tálkában ott figyel két szem kompót, akkor egy valamirevaló éhes diák körültekintően mérlegel, hogy pontosan mikorra időzíti az - adott körülmények között elérhető legmagasabb - gasztronómiai katarzist. Igen, ilyen esetekben csakis a kompótra épülhet a projekt, így jól meg kell választani azt a pillanatot, amikor egy darabka hús után végre jóízűen elmajszoljuk a kompótot is. Csakhogy! Az esetek többségében felbukkan egy jó(?)barát, aki pont akkor kér egy falatot az ételünkből, amikor ez a bizonyos legjobb falat jönne, és huss, volt nincs finomfalat. Ilyesmire hajlamos barátok jelenléte esetén javaslom a stratégia átmeneti felfüggesztését és a jófalatok mielőbbi betermelését:).

Kissé távolról indultam, és az analógia sem százas, de oda akarok kilyukadni, hogy nálunk, fenti önbesorolásomból adódóan, hasonló a helyzet az aranytartalékokkal is. Tehát, elteszek a mélyhűtőbe több kiló epret sanyarúbb téli napokra, de mindig annyira vigyázok, nehogy kifussak a tartalékból, hogy hónapokon keresztül halogatom a készlet felhasználását, soha semmit nem találok érdemesnek a kincsek felélésére, míg végül itt van a tavasz és szinte még mind megvan, pedig már lassan jön az idei eperszezon. Ha tökéletes párhuzam állna fenn a két eset között, akkor most az jönne, hogy betoppan egy családtag és vészhelyzetre hivatkozva hirtelen felmarkolja az összes epret, de nem, nem ez történik általában. Hanem az, hogy április van, tele vagyunk eperrel, és én korábban méltatlannak tűnő ötletek megvalósítására is bátran kapom elő a hermetikusan elzárt készlet újabb és újabb adagjait. Így ettünk ma eperkrémlevest, és így futok neki (ismételten) Ízbolygó nyomdokain haladva a málnazselés szaloncukor után most az eperzselés bonbon elkészítésének...

Hozzávalók:
Leves:
60 dkg eper
1 dl tejszín
5 dl tej
1 dl natúr joghurt
3 ek cukor
0,5 cs vaníliás cukor

Túróhab:
20 dkg túró
2 tojásfehérje
2 ek cukor
1 mentaág

eper - díszítési célból, ha nem felejted el

1. A leves hozzávalóit összeturmixoljuk, leszűrjük és csészékbe szedve hűtőbe tesszük.
2. A túrót összetörjük, az apróra vágott mentalevelekkel és a cukorral kikeverjük.
3. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan a túróba forgatjuk. Kiskanállal galuskákat készítünk, amiket óvatosan a levesbe eresztünk.

Forrás: a szépemlékű Receptklub magazin 2006/5 száma