Túrógombóc
Piszke úgy látszik, nagy dolgok tudója. Legalábbis az eddigi két Piszke-étel nagyon bevált. A zserbógombócok vitathatatlanul nagy sikert arattak, és még az egyéb verziókat nem is próbáltam, most meg itt van ez a túrógombóc, ami olyan, de olyan, hogy ha ezt valaki megcsinálja, nem is akar többé más túrógombócot. Egyébként is imádom az Anya-féle gombócot, de a véletlen úgy hozta, hogy kénytelen voltam búzadara nélküli túrógombóc-receptet keresni, és akkor rátaláltam erre a receptre. Piszke engedelmével feljegyzem ide, és a vadonásúj füzetkémbe is, amit egy Innsbruck melletti benzinkúton (!) szúrtam ki, és egy hét ábrándozás után végül hazafele úton meg is vettem! Már csak a legeslegeslegszebb tollat kellene megkeresni, amivel bele merek írni:):)
Hozzávalók:
fél kg túró
4 ek. liszt (nem csapott, nem púpozott)
2 tojás kettéválasztva
egy nagy csipet só
5 dkg vaj
4 ek. zsemlemorzsa
1. Egy nagyobb lábosban vizet forralunk.
2. Közben a vajat egy teflonserpenyőben felforrósítjuk, és kis lángon átpirítjuk rajta a zsemlemorzsát. Kb. 2 perc az egész.
3. A túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a lisztet, a sót és a tojássárgáját és jól összedolgozzuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan hozzáadjuk a túróhoz. Az első felét jó alaposan kell, a másodikat kissé óvatosabban, de homogén legyen a massza.
4. A masszából nedves kézzel nagyobb diónyi gombócokat formázunk, és óvatosan beleeresztjük a lobogó vízbe (kb. 10-14 db fért nekem a lábosba ezért két részletben csináltam). Kb. egy perc után már indultak is felfele a gombócok, ezután még kb. 5 perc kellett a lobogó vízben ahhoz, hogy kész legyenek, ekkor szemmel láthatólag kissé meg is nőttek. Óvatosan kivesszük őket (én szűrővel mertem ki a gombócokat) és nagyon finoman meghempergetjük a zsemlemorzsiban.
fél kg túró
4 ek. liszt (nem csapott, nem púpozott)
2 tojás kettéválasztva
egy nagy csipet só
5 dkg vaj
4 ek. zsemlemorzsa
1. Egy nagyobb lábosban vizet forralunk.
2. Közben a vajat egy teflonserpenyőben felforrósítjuk, és kis lángon átpirítjuk rajta a zsemlemorzsát. Kb. 2 perc az egész.
3. A túrót villával összetörjük, hozzáadjuk a lisztet, a sót és a tojássárgáját és jól összedolgozzuk. A tojásfehérjét kemény habbá verjük, és óvatosan hozzáadjuk a túróhoz. Az első felét jó alaposan kell, a másodikat kissé óvatosabban, de homogén legyen a massza.
4. A masszából nedves kézzel nagyobb diónyi gombócokat formázunk, és óvatosan beleeresztjük a lobogó vízbe (kb. 10-14 db fért nekem a lábosba ezért két részletben csináltam). Kb. egy perc után már indultak is felfele a gombócok, ezután még kb. 5 perc kellett a lobogó vízben ahhoz, hogy kész legyenek, ekkor szemmel láthatólag kissé meg is nőttek. Óvatosan kivesszük őket (én szűrővel mertem ki a gombócokat) és nagyon finoman meghempergetjük a zsemlemorzsiban.
Mint minden más túrógombócot én ezt is tejföllel és porcukorral pusztítottam el, de van aki lekvárral, esetleg csokikrémmel eszi.
És íme a füzetkém:)
7 comments:
igazán takaros füzet! btw nem is emlékszem, tudok-e még kézzel írni :)
Örülök, hogy újra egy búzadarátlan gombóccal találkozom:-))
Annak a fakanálnak a vége nem írószerszám?:-))
Gombócban nagy vagyok :-)))
Ja és utána jutott eszembe, hogy olyan jó lett a kép, mert látszik rajta, hogy a gombócok majdnem elrepülne, olyan könnyűek..
grenadine: takaros:) én meg ezt a szót nem hallottam már ezer éve:)
kézzel írni:) jogos, én is elszoktam már tőle, de jólesik!!
Mamma: igen, tényleg nagyon jó, hogy nincs benne dara..
:) nem hiszed el, de odafele úton megláttam ezt a füzetkét, aztán egész héten ezen tanakodtunk, vajon írószerszámként is funkcionál e a fakanál... de nem, most is ellenőriztem, és nem.:):)
Piszke: valóban nagy vagy gombócban!
és köszi, tényleg olyan, mintha repülnének:) eddig fel sem tűnt ez az "áthallás":)
Az egyik tapas-könyvemet azért vettem meg, mert fityegett rajta egy olívakiszedő kanálka fából:-)) De a könyv se rossz.
Ma kipróbáltam, best evör túrógombóc, amit életemben ettem. Naggyon király!!!
Megjegyzés küldése