Eredetileg ezt akartam vinni a GBT-re, de végül nem vittem, mert elfogyott. Pedig akkor még volt itthon szárított paradicsom, most viszont már nincs sajnos, ezért paradicsom nélkül ettük. Friss kenyérrel és pirítóssal is finom.

Hozzávalók:
20 dkg fetasajt
20 szem olajbogyó
bazsalikom, vagy vészhelyzetben 1 kk morzsolt bazsalikom
2 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
ha van, aszalt paradicsom

A fetasajtot villával szétnyomkodjuk, hozzáadjuk az apró darabokra vágott olajbogyókat, a szétnyomott fokhagymagerezdeket, végül a bazsalikomot és az olívaolajat. Jól összekeverjük, rákenjük a kenyérre és megesszük.

Forrás: TvPaprika Magazin

Hozzávalók:
15 dkg étcsokoládé
30 dkg cukor
5 tojás
2 ek kakaópor
20 dkg liszt
2,4 dl hideg tejszín

A habhoz:
2 dl hideg tejszín
1 citrom
1,5-2 ek porcukor

1. Kivajazunk és lisztezünk egy 26-cm-es tortaformát és előmelegítjük a sütőt 190 fokra.
2. A csokoládét lereszeljük és hozzáadjuk a lisztet és a kakaóport.
3. A cukrot és a tojásokat elektromos habverővel kb. 5 percig keverjük.
4. Felverjük a hideg tejszínt.
5. A cukros tojáshoz hozzákeverjük a csokis lisztet, végül óvatosan a tejszínt.
6. A masszát a tortaformába öntjük, betesszük a sütőbe és kb. 40 percig sütjük. (Az a jó, ha a belseje puha, kicsit ragacsos marad.)

Amíg sül a torta, elkészítjük a citromhabot:
A hideg tejszínt a porcukorral együtt felverjük, belereszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét és végül óvatosan összekeverjük. A tortaszeletek tetejére nyomjuk a habot és kész a finomság.

Magyarázattal tartozom. Az utóbbi napokban nem sokat sütöttem-főztem, ezért volt több nemfőzős bejegyzés. Ennek két oka van: 1. A hosszú hétvégét otthon töltöttük a szüleinknél és ilyenkor mindig felpakolva jövünk vissza, további 2-4 napra elegendő készétellel. 2. A blogot fejlesztgettem serényen, de ezt gondolom észrevette mindenki, aki már járt itt korábban is. Néhány kedves bloggertárs segítségét is igénybevettem, nekik örök hálám! Tehát nem csináltam itthon semmit, ami ehető, vagy iható és most meg itt vannak a Férjem szülei, akik újabb ellátmányt hoztak, szóval megint nincs tennivalóm, csak kiegészítőket csinálgatok, hogy legalább valami történjen a konyhában.

Hozzávalók:
50 dkg liszt
2,5 dkg élesztő
2 kk só
1 kk cukor
2,5 dl tej.

1. 1 dl langyos tejbe teszünk egy kiskanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, a tetejét kicsi liszttel hintjük be és megvárjuk, míg felfut. Közben kimérjük a lisztet és hozzáadjuk a sót.
2. Ha felfutott az élesztő, a sós liszthez adjuk és még újabb 1,5-2 dl tejjel együtt dagasztjuk, míg el nem válik a tészta az edény falától.
3. Lefedve, meleg helyen kelesztjük 30-45 percig, majd pedig megformázzuk a baguette-eket. Ekkora adagból két kb. 30 cm hosszú baguette készíthető, ezért a tésztát kettéosztjuk és mindkét feléből egy-egy baguettet formázunk. Nagyon ajánlom ezt a videót a formázáshoz! A végén késsel bevagdossuk a baguette tetejét és lekenjük vízzel.
4. A sütő aljában elhelyezünk egy vízzelteli nyitott jénai edényt (vagy mást), betesszük a tepsit a baguette-ekkel és kb. 200 fokon sütjük 25-30 percig. (Én nem melegítettem elő, hanem egyből betettem a tepsit, hogy amíg felmelegszik, addig tovább keljen a tészta).

Azért holland, mert ezt a roppant egyszerű édességet akkor találtam ki, amikor Hollandiában éltünk egy évig. Akkoriban még nem túlzottan izgattak a konyhai tevékenységek, éppen hogy csak a túlélésre hajtottunk. Bármilyen vicces, emlékszem, hogy az első saját készítésű gyrost még le is fényképeztük, olyan szép volt - bár betudhatnám a bennem születésem óta szunnyadó gasztrobloggerségnek, de ez meglehetősen nagy túlzás lenne. Azért egy év alatt volt néhány próbálkozásunk, mégis a legszebb emlékek a portugál lakótársaink bacalaojához kötődnek. Sok mindent elmond az ő életszemléletükről, hogy egy pici autóval utaztak Portugáliából Hollandiába, felpakolva egy fél évre, és még így is beszuszakoltak egy 5 literes olívaolajat, meg kb. 10 kilónyi halat, amit aztán a karácsonyi hazautazáskor gondosan pótoltak. Na, azt azért nem állítom, hogy nagyon odavoltunk a főzésükből adódó szagoktól, de a bacalaot, azt még a szagok ellenére is imádtam. Emlékszem, milyen jóízűen tudták az egyszerű frissen sütött bucikat tunkolni az olívaolajba... Hát igen, mi meg a pörköltöt tunkoltuk:) Such is life. Jól elkalandoztam. Szóval ott készült először ilyen édesség, "óriási" fantáziámnak hála:)

Hozzávalók:

banán

kókuszreszelék

csokoládé

1. A banánt félbevágjuk és a közepén "bemetszést végzünk", úgy, hogy ne vágjuk át teljesen. Ebbe a bemetszésbe belenyomkodjuk a csokikockákat, majd alaposan megszórjuk kókuszreszelékkel.

2. Mikrohullámú vagy rendes sütőben addig sütjük, míg a csokoládé megolvad.

Ma este betértem egy - nagyon helyesen - 10-ig nyitva tartó Alexandra üzletbe, mert karácsonyos könyvet kerestem, de az még nem volt, az eladó szerint majd csak november közepe fele lesz. Közben viszont megakadt a szemem egy polcon, ahol alul voltak a Good Food sorozat kicsi könyvei, és azokra határozottan emlékeztető Alexandra kiadású kicsi könyvek felül. Gyorsan végignéztem, mik vannak, hát íme a címek:

Természetesen az utóbbi keltette fel leginkább az érdeklődésemet, belelapoztam, de annyira nem tetszett, nem is tudom, hogy miért, talán azért, mert azt reméltem egy futó pillanatig, hogy magyarok is lesznek benne, de nem voltak. Persze csak itthon néztem meg alaposabban a sorozatot, és csak így lett világos, hogy az egész sorozat nem magyar találmány... nem is tudom, hogy hihettem azt pár percig:)

Azt azért megkérdezném a francia és a magyar szerkesztőktől, fordítóktól is, hogy mi a fenének kell egy 136 x 153 x 11 cm méretű zsebkönyvnek három soros hülye címeket adni. Némelyik recept rövidebb, mint a cím! És könyörgöm: Őrület szélén álló anyukáknak?! Az őrület szélén álló anyukák legtöbbször nem ismerik be maguknak, hogy az őrület szélén állnak, tehát maguknak nem vesznek ilyen című könyvet, ha meg mástól kapják, akkor meg megsértődnek... Legalábbis én így látom. Mindenesetre eddig magyarul csak ezzel az egy gasztroblogos könyvvel találkoztam, ezért gondoltam, hogy megosztom a kedves pajtásokkal, aztán hátha egyszer magyar gasztrobloggereknek is lesz egy könyve:)

Kicsikoromban, amikor még nem volt chips, ezerféle csoki, és sok-sok csábító nassolnivaló a magyar boltokban, akkor nagyjából két-három dolog volt gyakori "vendégváró" nasi nálunk a saját készítésű sütik mellett: a Nógrádi Ropogós, a sajtos tallér, a Pilóta keksz és a Vaníliás karika. Még soha egyiknek az előállításával nem próbálkoztam, és igazából most sem, csak Anyukám trükközött a hétvégén. Tavaly ugyanis vett magának egy tallérsütő szerkentyűt. Nagyjából úgy néz ki, mint egy fém, tömör dupla-légycsapó. Két karja van, szét lehet nyitni, a két légycsapó közé be kell helyezni a tésztát, aztán a gáztűzhely lángja felett tartani, megvárni míg megsül. Korábban még nem láttam ilyen kütyüt, de mivel Anyukámban is elevenen él a sajtos tallér emléke, melynek különösen nagy előnye, hogy sokáig eltartható, ezért hétvégén elkészítette első saját gyártású tallérjait. Az eredmény nagyon jó lett, még jobb, mint az eredeti! Bárcsak a Mókus csokit is reprodukálná egyszer!

Sajtos tallér recept tehát:

Ma este lesz a második gasztroblogger-találkozó. Vagy inkább szabadkőműves páholy? Csak az időpont publikus, minden egyéb a legnagyobb titokban lett egyeztetve. Leszünk kb. 15-20-an, úgyhogy én ma nem is eszek semmit, nehogy ne bírjak kóstolgatni:) Mit várok a találkozótól? Sok-sok finomságot, jó hangulatot és még azt, hogy kiderül, ki-kinek a kicsodája. Hát kb. ennyit. Csak jó lehet:)

Péntek este ismét a Godot Dumaszínházban voltunk. Hogy mi az? Egy nagyobb kávéház, ahol minden hétvégén esténként 3-4 órás stand-up comedyt hallgathat a szemfüles jegyvásárló. Hofit szokták emlegetni a stand-up comedy igazi magyar nagyágyújaként, de manapság már felsorakozik itt Fábry is, Hajós Andrásnak is volt egy-két ilyesfajta próbálkozása és sok fiatal is elkezdett már mozgolódni. Néhányan közülük a humorfesztiválok rendszeres résztvevői, megfordultak már a Rádiókabaréban és mellesleg létrehozták saját maguknak ezt a Dumaszínház nevű dolgot. Egy este alatt 3-4 fellépő van, közben az emberek esznek-isznak, és nem mellesleg roppant jól szórakoznak. (Mondhatnám, hogy minden alkalommal halálraröhögtük magunkat, de ez nem olyan választékos.) Na erről jutott eszembe egy régebbi videó, amelyen az egyik kedvencünk a Fábry-show-ban lépett fel. Élőben, és majdnem egy évvel a felvétel után még százszor jobb, dehát gondolom, hogy nem lehetett könnyű hirtelen 2 millió ember előtt fellépni. Szóval ő Kovács András Péter, és ami miatt ezt az egészet most megemlítettem, az az, hogy van ebben egy rész, amikor a főzősműsorokat figurázza ki. Persze, tudjuk, hogy ez nem így működik, de szerintem jópofa:) (Ha valakit nem érdekel a többi rész, akkor annyit segítek, hogy a vonatkozó rész 6:15 - 8:15 ig tart, vagy, most látom, hogy a hátralévő időt mutatja, tehát aszerint kb 4:15-től 2:15-ig tart)

Hozzávalók:
1 kg sütőtök
10 dkg darált dióbél
20 dkg darált háztartási keksz
3 ek cukor
5 dkg kókuszreszelék

1. A sütőtököt megmossuk, feldaraboljuk, magjait kikaparjuk és héjastul alufóliával bélelt tepsire rakjuk. Sütőben közepes lángon kb. 40-50 perc alatt megsütjük. Ha kész, megvárjuk, míg kihűl.
2. Ha a tök kihűlt, a húsát leválasztjuk a héjáról és egy nagyobb tálban villával szétnyomkodjuk.
3. Hozzáadjuk a a darált diót és darált kekszet és végül a cukrot is. Összegyúrjuk a tésztát, végül golyókat formázunk belőle és megforgatjuk kókuszreszelékben.

Forrás: Príma Konyha valamelyik 2003-as száma

Azt gondoltam, ma egy lelkes bejegyzést fogok írni, egyik kedvenc ételemről, a pirított májról. Már tegnap este megfogalmaztam magamban az elejét, ami nagyjából így szólt: Van néhány étel, amiből bárhol, bármikor, bármennyit megbírnék enni. Ilyen például a tonhalkrémes pirítós, a kenőmájassal/májpástétommal megkent friss kenyér paradicsommal, a bundás kenyér paradicsommal és forró teával, és például a pirított máj főtt krumplival és kenyérrel tunkolva. (A feltételes mód sajnos áll, valóban csak ennék, mert ezek egyike sem tartozik a fitness-kategóriába, így általában óriási önuralommal megálljt parancsolok magamnak). Szóval így van ez, egyéb belsőségekhez egyáltalán nem vonzódom, de a máj és a belőle készült pástétomok gyerekkorom óta rajta vannak a toplistán. Félve mondom el, hogy amikor kb. 10 éves lehettem és nyaralni voltunk Jugoszláviában, már meg nem mondom, hogy miért - valószínűleg a bátyám valami hasonlót művelhetett, ezért utánozni akartam - de megettem kb 10-15 darab konzervmájkrémet egy nap alatt, csak úgy, magában, kiskanállal. Bármennyire is szerettem, eddig még nem készítettem magamnak semmiféle májas ételt, egészen a mai napig. És itt változik meg az eredeti tervekhez képest a történet. A recept boldog leírása helyett a szomorú igazság. A pirított máj elkészítése hiba volt. Óriási hiba. Egyszerű pirított májat készítettem csirkemájból, főtt krumplival. Jól sikerült, megettük, nem volt vele semmi gond, de az azóta eltelt 4 órában olyan elemi undor van bennem a máj iránt, hogy elmondani nem tudom. Valami elszakadt bennem. Még a leírása is nehézséget okoz, annyira nem kívánom - szerintem már soha többet. A Férjemnek kutyabaja, pedig megevett kb. 3-szor annyit mint én. Egyszerűen nem értem. Csak azt kívánom, hogy a májpástétom iránti vonzalmam ne vesszen el, légyszi, légyszi!

Nem tudom, mondtam-e már, hogy nagyon szeretem a fokhagymát. Akár igen, akár nem, így van. De nem ma:) Az alábbi recept alapján a lakást bejáró nagyon komoly fokhagymaszag nem kicsit próbárateszi az ember szaglószerveit, és bár a csiga valóban nagyon finom, néhány napig most látni sem akarok fokhagymát, az tuti! A nagy fokagyma-kábulatban még fényképezni sem volt erőnk, kedvünk, pedig szép csigák lettek... Szóval Stahl alapján némi módosítással a recept:

A tetejére:
1 tojás sárgája

1. Egy nagy tálban összeállítjuk a tésztát a megadott hozzávalókból (kivéve az olajbogyót) és addig dagasztjuk, amíg el nem válik a táltól a tésztagombóc. Ha túl lágy, akkor még pár kanál lisztet hozzáadunk.

2. Ekkor hozzáadjuk az apróra vágott olajbogyót és alaposan beledolgozzuk a tésztába. Meleg helyen duplájára kelesztjük a tésztát.

3. Közben elkészítjük a tölteléket: a puha vajat elkeverjük a zúzott fokhagymával és a sóval.
4. Ha a tészta megkelt, kicsit átgyúrjuk, két részre osztjuk és lisztezett deszkán az egyik felét kinyújtjuk, úgy, hogy egy kb 25x40-es téglalapot kapjunk.

5. Előmelegítjük a sütőt 220 fokra.
6. A kinyújtott tésztára rákenjük a töltelék felét, egyenletesen eloszlatjuk rajta és rövidebb oldalánál fogva feltekerjük a tésztát. A tekercset 2 cm-es szeletekre vágjuk és egymástól nem túl távol elhelyezzük őket a tepsin. (A tepsi aljára nem kell semmit tenni, mert úgyis ki fog csorogni a vaj, és így nem fognak leégni a csigák.)

7. Ugyanígy járunk el a tészta másik felével is, és ha minden kész, akkor még kicsit hagyjuk a csigákat kelni 10-15 percig. Utána lekenjük vízzel higított tojássárgájával és 25-30 perc alatt megsütjük őket.

Mostanában Gordon Ramsay lázban égünk, pedig nem volt ez mindig így. Eleinte kifejezetten idegesített, hogy állandóan káromkodik és sokszor úgy tűnt, hogy túlzottan okoskodik, kb. olyan volt, mint az Amcsi motorokban az öreg Teutul. Aztán varázsütésre minden megváltozott és elkezdtük megszeretni. (Biztosan sokat dob rajta, hogy nem Gáspár András a magyar hangja, mert Jamie-nél már ez önmagában is az örületbe tud kergetni.) Így a Konyha Ördöge utolsó pár részét már nagy örömmel néztük, míg vége nem lett hirtelen. Most viszont elkezdték leadni a Fickó F-felt, amit már előre vártunk és jól rákészültünk, hogy ez is biztos klassz lesz. Hát, én nem tudom, ki hogy van vele, de nem igazán százas ez a műsor. Vannak benne jó dolgok, de iszonyatosan szét van darabolva, néha teljesen érdektelen dolgokkal van kitöltve az idő - bár lehet, hogy Angliában sok mindenkit érdekel Rod Stewart feleségének terhessége, vagy a férfiak termékenységének összefüggése a konyhai munkával - de ezek engem kevésbé érdekelnek egy Gordon Ramsay műsorban. Az mókás, hogy a karácsonyi sütésre otthon hízlalt pulykákat a versenytársakról nevezte el, és hogy időközben kiderül, hogy Jamie, Nigella, Delia közül szinte mindegyik nemi identitási problémákkal küzd, hiszen kiderül, hogy akit fiúnak hittek az lány és fordítva. Egyébként pedig elég jó dolgokat süt-főz benne, szóval nem hagyunk ki egy részt sem, de azért vannak feledhető részek. Az egyik részben szerepelt a következő - igen egyszerű recept - és bár én azt írtam, hogy Gordon Ramsay receptje, igazából nem is az ő receptje, hanem az egyik tanoncfiúé, aki legyőzte a pajtását a desszertversenyben.

Hozzávalók a palacsintához:

1 tojás

18 dkg liszt

3 dl tej

2 dl szénsavas ásványvíz

csipet só

4 körte

20 dkg cukor

4 dl víz

1 csomag vaníliacukor

fél vaníliarúd/pár csepp vaníliaaroma

1. A tojást felverjük a tejjel, fokozatosan hozzáadjuk a lisztet, a csipet sót, és a végén az ásványvizet. Ha kész a massza, egy órát pihentetjük.

2. Pihenés után minden palacsinta előtt felforrósítunk két-három csepp olajat a serpenyőben, egy merőkanálnyi tésztát a serpenyőbe öntünk és addig mozgatjuk a serpenyőt, míg szépen egyenletesen eloszlik a massza. Ha barna a széle és már elmozdul a palacsinta a serpenyőben, akkor megfordítjuk és a másik oldalát is megsütjük. (Horváth Ilona receptje alapján, na persze gondolom, hogy Gordon nem a mi Ilonkánk receptét követi...)

Töltelék:
1. A vízbe belekeverjük a kétféle cukrot és a vaníliarudat és feltesszük főni. Közben megmossuk és megpucoljuk a körtéket. Ha felforrt a cukros víz, beletesszük a körtéket és alacsonyabb lángon/fokozaton főzzük őket. Figyelni kell, nehogy szétfőjjenek a körték.
2. Ha kész (puha, de nem esik szét), darabokra vágjuk a körtéket, ezzel töltjük a palacsintákat és a végén keserűcsokis öntettel tálaljuk.

Na nem mintha túlságosan odalennék érte, de mostanában stahlnemnigelladeazértegykicsitmégis napjaim vannak. Jó és kevésbé jó receptek kerülnek elő, ez például egy a jók közül, mérsékelten jó képpel:)

Hozzávalók:

A tortához:
4 tojás
2 pohár cukor
1 teáskanál vaníliaaroma
1 pohárka joghurt
fél pohár olaj
2 narancs
2,5 pohár liszt
2 teáskanál sütőpor
fél teáskanál őrölt fahéj
vaj és liszt a tortaforma kikenéséhez

A krémhez:
20 dkg narancslekvár
2 dl hideg tejszín

1. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra és kivajazunk-lisztezünk egy "csinos" tortaformát.
2. Kézi robotgéppel összekeverjük a tojásokat a cukorral meg a vaníliaaromával. Fakanállal "hozzákevergetjük" a joghurtot, "belelöttyintjük" az olajat, aztán "zutty, mehet bele" a megmosott narancsok reszelt héja és az egyik "dundi" narancs átszűrt levéből is "belelötykölünk" "saccperkábé" 2 evőkanálnyit. A gyömbérről leszedjük a "fránya" kérges héjat, a kézi reszelő aprólyukú oldalán pépesre reszeljük és azt is belekeverjük a tésztába.
3. A lisztet összeszitáljuk a sütőporral és az őrölt fahéjjal, aztán hozzákeverjük az "igéretesen illatos" tésztához.
4. A narancsos-gyömbéres "kevercset" beleöntjük a kivajazott, kilisztezett tortaformába és 35-40 perc alatt készre sütjük. Míg hűl, elkészítjük a krémet. (Közben kézzel nyugodtan tapicsgolhatunk a tálban maradt pár kiskanálnyi tésztában, hogy hitelesek maradjunk:)
5. A krémhez kemény habbá verjük a jéghideg tejszínt, óvatosan összekeverjük a narancslekvárral, majd belekanalazzuk egy "cuki kis" mártásos tálba, ahonnan majd mindenki rákanalazhatja a krémet a tortára. (El tudom képzelni ugyanezt muffinként is, és akkor még arra is lehetőség van, hogy "kapszlikba ültetgessük a muffinokat")

(eddig észre sem vettem, hogy szinte minden receptjében szerepel a műanyagdoboz, zacskó, a "hűtőben sokáig eláll" és a rács szavak valamelyike, nahát. De most látom, hogy az ököllel csapkodás is gyakori, meg a hempergetés, hát istenem...).

(ja, és azt még nem is mondtam, hogy ez egy nagggyon (pardon, oltári!) egészséges süti, mert joghurt van benne!)

Forrás: Stahl Judit: Enni jó

Van az úgy, hogy az ember nem kíván semmi mást, csak egy kis ropogtatnivalót az esti film mellé. És van az úgy, hogy az embernek beugrott a kosarába egy avokádó, maga sem tudja milyen céllal, de már napok óta ottfigyel a pulton és egyszerűen nem jut eszébe, hogy miért is vette. Aztán felbukkan egy nagy zacskó chips és már adódik is a lehetőség egy klassz mártogató elkészítésére.
Hozzávalók:

1 avokádó

kis gerezd fokhagyma

só

bors

fél citrom leve

egy kisebb paradicsom

Az avokádó belsejét kikanalazzuk és villával szétnyomkodjuk. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a megpucolt, szétnyomott fokhagymát és az apró kockákra vágott paradicsomot, végül egy fél citrom levét ráfacsarjuk és jól összekeverjük.

Mi most sima sós chips-szel ettük, de szerintem zöldség-mártogatónak is alkalmas lehet.

Hozzávalók:
68 dkg liszt
2,5-3 dkg élesztő
1,5 dkg só
2 dkg kristálycukor
2 dkg olvasztott vaj
4,5 dl langyos tej
Szezámmag/nagy szemű só/reszelt sajt

1. 1,5 dl tejbe beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk. Közben kimérjük a lisztet, a sót, az olvasztott vajat és összekeverjük őket a maradék 3 dl tejjel. Ha kész, hozzáadjuk az élesztős tejet és addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik a táltól. Jó meleg helyen kelesztjük egy órát.
2. A sütőt 200 fokra előmelegítjük.
3. Ha megkelt a tészta, 3 részre szedjük és minden egyes gombócból kb. 15x40 cm nagyságú téglalapot nyújtunk, amit cikk-cakkosan háromszögekre vágunk. 7-8 darab háromszög jön ki egy gombócból. A háromszögeket szélesebbik végénél feltekerjük, vízzel lekenjük és a tetejére sót, szezámmagot vagy reszelt sajtot szórunk.
4. 15-20 perc alatt sülnek meg a kiflik.

Forrás: Tóthné Pánya Marianna: Házi sütemények

Próbálom kicsit felturbózni magam és a blogot, mondjuk mostantól. Kezdésnek íme a hétvége nagy találmánya, a narancsos tiramisu. Nagyon-nagyon finom, eddig ez a legjobb misu, pedig már a hagyományos és az epermisu is nagyon jó volt, de ez, hát ez isteni! A recept egyébként valamelyik NLC fórumról származik.