Mostanában rendszeresen kifogom azokat a recepteket, amelyek olyan méretű edényhez adják meg az adatokat, amekkora méretűvel én sajnos nem rendelkezem. Tudom, sokszor szemre meg lehet mondani, hogy kb. melyik edény felelne meg a célnak, de sajnos olyan szinten rossz a szemmértékem, hogy arra sajnos nem támaszkodhatok. Így ilyenkor a robotgép mellett papír, ceruza, vonalzó és számológép segítségével oldom meg a problémát, ami kétségtelenül mulatságos látvány, de más választásom nem nagyon van... Mint azt már korábban mondtam, szeretem a precizitást és sütemények esetén különösen jó betartani a receptleírást. A már említett pénteki összejövetelre készült datolyás süti elkészítésekor is ezt a technikát alkalmaztam és úgy tűnik, jól sikerültek a számításaim.

1. Kivajazunk egy 22 cm-es tortaformát és előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
2. A cukrot, a lisztet és a sütőport összevekerjük, hozzáadjuk a vajat és morzsásra keverjük. Nem fog teljesen összeállni, de nem baj. A felét egyenletesen eloszlatjuk a tortaforma alján, és tenyérrel lelapogatjuk.
3. A szódabikarbónát és a szerecsendiót hozzáadjuk a tejhez, majd ehhez a két felvert tojást, jól összekeverjük és végül hozzáöntjük a maradék cukros-lisztes masszához.
4. A kész masszát beleöntjük a tortaformába, beleszórjuk a darabkákra vágott datolyát és kb 50-55 perc alatt megsütjük.

Én itt késznek is nyilvánítottam a sütit, nem szórakoztam tovább, a recept azt ajánlotta, hogy még ugyanennyi datolyát helyezzünk el a torta tetején, szórjuk meg porcukorral és még tejszínt is adjunk hozzá. A tejszín oké, de a többit nem tartottam szükségesnek, így is nagyon ízletes lett.

Egyébként meg rájöttem, hogy szükség van néha a vendégségesdire, mert a barátok, családtagok nem kapják napi dózisban a finomságokat (legalábbis azokat nem, amiket én készítek), így ők még százszor jobban tudják dícsérni a főztömet, mint a jóhoz már túlságosan hozzászoktatott Férjem:) Hajrá Egóka!:)

Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyv