2007. december 20., csütörtök

Bounty-gombóc

Bevallom, mióta elkészítettem a zserbógombócokat és kipróbáltam a csokizós módszert, azóta nagyjából minden sütiről az jut eszembe, hogy nem lehetne e gombóccá formálni és bevonni csokival... pedig van egyéb dolgom is, becsszó. Aztán persze rájöttem, hogy a kekszeket, a vajastésztás dolgokat nem feltétlenül kellene csokiba mártani, meg ugye a dolog varázsa is elveszne egy idő után, így komoly önuralmat gyakoroltam és vártam egészen máig. Illetve tegnapig. Átnéztem ugyanis a készleteket és meglepve tapasztaltam, mennyi kókuszreszelék van itthon, mintha valami atomtámadásra készülnék ("az ellen nem véd", ha valaki emlékszik még Szalacsi bácsira, bizonyára érti:) és csak a kókusz menthetne meg minket a világvégétől. Cikáztak a gondolatok a fejemben és már meg is született a nagy ötlet: rafaello golyókat csinálok, de nem rakok bele mandulát, hanem lehűtöm és aztán bevonom csokival. Így két legyet ütök egy csapásra, csökkentem a kókuszmennyiséget és csokizhatok is:)



Hozzávalók kb. 45-50 db golyóhoz:

1 dl víz
17 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
12,5 dkg vaj
17 dkg kókuszreszelék
14 dkg sovány tejpor

1. A vízből és a kétféle cukorból szirupot főzünk, majd ha kész, hozzáadjuk a vajat és megvárjuk míg kihűl.
2. Ha langyosra hűlt, hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a tejport, jól összekeverjük.
3. Én megvártam míg teljesen kihűl a massza, aztán betettem a hűtőbe és ott volt egy teljes éjszakán át.
4. Reggel kivettem és gyorsan golyókat formáztam a masszából, tálcára tettem és visszatettem a golyókat a hűtőbe.
5. A csokizás előtt egy órával még a mélyhűtőbe is betettem a tálcányi golyót.
6. Végül következett a csokibevonás, a zserbógombócoknál ismertetett módszerrel, amelyet ezúttal meg is örökítettünk, a jobb érthetőség kedvéért. Nem vitás, Maci nevét imába foglalhatjuk a hungarocell konyhai felhasználásának felfedezéséért.
Tehát: A tortabevonót/étcsokit egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztjuk és belekeverjük az olajat. Helyet csinálunk a pulton: balkéznél a lehűlt gombócokkal teli tálca, mellette fogpiszkálók, középen a csokit tartalmazó lábos, jobbkéznél másik tálca, rajta a hungarocell. A gombócba beleszúrjuk a fogpiszkálót, a csokis lábost kicsit megdöntjük, megforgatjuk a csokiban a golyót és gyorsan beleszúrjuk a hungarocellbe. Ha mind megvan, akkor visszatesszük az egészet a hűtőbe, majd ha megdermedt a csoki, megesszük.


5 comments:

cukroskata 2007. december 20. 11:23  

Szépek lettek a golyócskák, jó ötlet ez a hungarocel módszer :-) Látom átszervezted a diavetítőt, jó lett.

t3v, az okostojás 2007. december 20. 21:56  

Ez jó ötlet, bár a macera miatt még soha nem jutott eszembe a kókuszgolyóimat csokiba mártani (mondjuk a kakaóba hempergetés mindig jót tesz neki, egyszer, ráérő időmben majd...). Mindenesetre elraktározom a tippet, vsz. belinkelem a golyóreceptemhez, hogy ne felejtsem el.

piszke 2007. december 21. 11:39  

Ez már gombócfüggőség!!

Doctorpepper 2008. január 7. 17:41  

nagyon finom volt, csak ajánlani tudom, a kókuszgolyó kicsit lágyabb, mint a zserbógolyóé volt és ezért alaposan le kell hűteni, hogy ne essen szét a fogpiszkálózásnál.

Piszke, valóban az, és még nincs vége!:)

Izabella 2010. október 10. 17:10  

Annyira guszták, tüstént megenném mindet.
www.itsbellatime.blogspot.com

Related Posts with Thumbnails

Csak a puffin

Zenék

Adatvédelem

Recepjeim, fotóim, egyéb írásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetőek más oldalakon vagy nyomtatásban. Ez alól kivételt képeznek azok a gyűjtőoldalak, ahol nem közlik az egész írást, hanem csak annak első pár sorát és a folytatásért a blogomra kattint az olvasó.

  © Blogger template On The Road by Ourblogtemplates.com 2009

Back to TOP